Turbucz Dávid: Horthy Miklós, a haditengerésztiszt. Jaffa Kiadó, 2022.
Vesszőparipám, hogy Horthy Miklós úgy bukkan fel legtöbbször a történelemkönyvek lapjain, hogy a (kölcsönkapott) fehér lovon bevonul a „vörös rongyokba öltözött” Budapestre. Előéletéről még a nagyobb életrajzok is csak végigfutnak, elintézik maximum 50 oldalban, hisz inkább a hatalomra jutása és a kormányzóként eltöltött évek az érdekesebbek. Napjaink mondhatni legnagyobb Horthy-kutatója azonban most szembement a megszokottal és a kormányzó előéletét vette vizsgálódás alá.
Kezdésként a bevezetésben megemlíti, hogy eddig hogyan ábrázolták Horthy előéletét, majd rátér a dualizmus korszakának közös ügyeire, azon belül jobban a hadügyön belül a haditengerészet felépítésére. Az első fejezetben végigkövethetjük hogyan kerül a tizenéves Horthy a Haditengerészeti Akadémiára, láthatjuk mit és milyen eredménnyel tanult és hogyan végezte el az akadémiát mondhatni a sor legvégén. Ezután végigkövethetjük a gyakorlatszerzés közbeni utazásait, amely alatt bejárja a világot és megszereti az angol gondolkodást és persze a szigorú szolgálat mellett szórakozik is. Tanúi lehetünk, hogy sokszor azért kerülhetett jó pozícióba, mert magyar volt, az osztrákoknak kellett egy magyar akivel jó példát mutatnak a közös ügyes tárgyalásokon és pont ő állt ekkor rendelkezésre. Így kapta meg sorhajóparancsnoki, szárnysegédi és flottaparancsnoki kinevezését. Mindezt köszönhette közvetlen személyiségének és a kitartásának. A szerző említésszerűen felvázolja a magánéletét is, de a fő téma a haditengerészeti karrier. Az előmenetele alatt végigkövethetjük a korszak nemzetközi helyzetét is, így első kézből láthatjuk a forrongó Balkánt és a kitörő első világháborút. A szerző részletesen bemutatja az otrantói ütközetet is és a cattarói eseményeket is, ahol kiemeli hogy Horthy csak féken tartotta a rá bízott hajó legénységének magatartását. A téma tárgyalása pedig azzal fejeződik be, hogy a Károlyi kormány nyugdíjazza a hazatérő flottaparancsnokot. A végén pedig eképpen összegzi Horthy tengerésztiszti karrierjét:
„Karrierje egyedülálló a Monarchia haditengerészetének történetében. Nem azért, mert Magyarország későbbi kormányzója kimagasló képességekkel bírt, és kimagasló teljesítményt nyújtott, hanem azért, mert a fent elmondottaknak köszönhetően ennek ellenére is eljutott a flotta élére. Egyedülálló az 1882 és 1918 közötti pályafutása, mert úgy lett flottaparancsnok, hogy képességei, tudása nem predesztinálták őt erre a posztra.”
A szerző rendkívül gördülékeny stílusának köszönhetően a kötet rendkívül olvasmányos, a száraz tényeket olykor érdekes sztorikkal egészíti ki. Nagyon sokat idéz az Emlékiratokból, emellett annak megállapításait összeveti más forrásokkal is. A szöveget rengeteg táblázat egészíti ki, összefoglalva a szövegben leírtakat. A kötet végén pedig egy nagyobb irodalomjegyzék segíti a további tájékozódást a témában. A kötet ajánlható bárkinek, akit érdekel Horthy Miklós 1919 előtti tevékenysége!
