Hogyan éltek elődeink? Fejezetek a magyar művelődés történetéből (szerk.: Hanák Péter). Gondolat Kiadó, 1980.
„Olvasót, nézőt, hallgatót nemcsak a közelmúlt nagy háborúja, az apák hősi küzdelmei és gyarló küzdelmei érdeklik, nemcsak a mozgalom és a politika, hanem a divat változásai, ruhák, receptek, lakomák, hasznos és haszontalan mulatságok is: maga az élet, ahogy a mindennapokban zajlott, nemcsak a közeli múltban, hanem a régmúltban is, a kora középkorban, az ókorban vagy a homályba vesző őskorban.”
Ha a történelem tárgya kerül szóba, általában az uralkodók, diktátorok személyére, a nagyobb csatákra vagy éppen egy-egy olyan eseményre gondolunk, amely nagyban befolyásolta az emberiség életét. Ritkábban kerül szóba, hogyan éltek az emberek és milyen műveltséggel rendelkeztek a különböző korszakokban, szerencsére manapság ez többször szóba kerül már, de az esemény-és politikatörténet mindig elsőbbséget élvez. Jelen kötet a hazai marxista történetírás egyik kivételes kísérlete arra, hogy a magyar ember életvitelét bemutassa a különböző korszakok mentén. Alapja egy rádióműsor volt, amelyben történészek 12 részen keresztül beszélgettek és ezt ültették át élvezhető formába, a szerkesztést pedig a hazai történetírás egyik kiemelkedő alakja, Hanák Péter vállalta el, aki ekkoriban kezdte el oktatni az egyetemen külön tantárggyá váló művelődéstörténetet.
A kötet nagy részben általában egy kisebb történeti áttekintéssel kezdődik, majd kitérnek az adott kor emberének lakhatási viszonyaira, életkörülményeire, étkezésére, öltözködésére és a kulturális viszonyok sem hiányozhatnak, amelyek főleg a zenére és az irodalomra terjednek ki. A honfoglaló magyarok életmódja mellett a beszélgetésben részt vevő történészek leszámolnak a nyereg alatt puhított hús legendájával is. Külön hangsúlyt kap a lovagkorban és a reneszánsz idején a várépítészet, majd a végvárak világában megismerjük az itt élők küzdelmeit és azt, hogy életük folytonos harcok közepette zajlott. Erre rátesz egy lapáttal annak a hanyatlásnak a bemutatása, amelyet a történetírás a „magyar romlás századának” nevez. A török kiűzése után tanúi lehetünk az ország újjáépítésének, amely a barokk jegyében telik és láthatjuk azt, hogy még jobban elkülönül egymástól a nemesek és a parasztok világa. Innentől kezdve a 18-19. század fordulójától már külön fejezet tárgyalja a nemesi és a paraszti, illetve a városi életmódot. Később még jobban kettébontják, először a vidéki Magyarország életét ismerjük meg, amelyben a falusi és kisvárosi életkörülményekről egyaránt képet kaphatunk, majd külön fejezetet kap az egyesített Budapest, ahol virágzik a kultúra. Az utolsó előtti fejezetben a Horthy-korszak parasztságát ismerhetjük meg, míg természetesen a korabeli történetírás kötelező elemeként befejezésként a munkások életviteléről is képet kapunk.
Annak ellenére, hogy egy rádióból átvett szöveget kapunk kézhez a könyvben, viszonylag könnyen befogadható, az ismeretterjesztő könyvekhez szokott olvasó könnyen a magáévá tudja tenni. A beszélgetésben nagyon sokat idéznek korabeli forrásokból, ezáltal még közelebb hozva hozzánk az adott témát. A szöveg feldolgozását pedig nagyon gazdag képanyag segíti az olvasó számára. A kötetben ugyan számos gondolat idejét múlt már, érezhető benne az osztályharcos megközelítés, mégis érdemes kézbe venni annak, akit érdekel hogyan dolgozták fel egy rádióműsor keretében a magyar nép életmódtörténetét, egyben a kötet kiváló előzménye a mintegy 20 évvel később az Osiris Kiadó gondozásában megjelenő Magyar művelődéstörténetnek!
Sásdi Tamás
