Patrick J. Buchanan: Churchill, Hitler és a "szükségtelen" háború. Rubicon Intézet, 2022. 

„Churchill szavai halhatatlanok, de tettei, amelyek dicsőséget hoztak számára, tragédiát okoztak népének és a világnak egyaránt. Egy óriási birodalmat kapott örökségül, de amit hátrahagyott, egy szigetország Európa partjainál, három évszázadnyi gazdagság, hatalom és tekintély elsüllyedésével.”

A két világháborút feldolgozó ismeretterjesztő munkákkal nagyon sok könyvespolcot lehetne megtölteni. Egy sor biztosan megtelne azokkal, amelyek egy háborúnak minősítik húsz év fegyverszünettel. Az amerikai republikánus politikai tanácsadó – újságíró munkája abban tűnik ki, hogy a témát Anglia szemszögéből dolgozza fel, amely a két világháború lezajlása után elvesztette elsőrangú nagyhatalmi státusát.

Buchanan azzal kezdi a mondandóját az előszóban, hogy a nyugati civilizáció haldoklik és mindezért Nagy-Britannia a felelős, azon belül is különösképpen Winston Churchill a legnagyobb bűnbak. A két világháborút egynek veszi, és európai polgárháborúnak nevezi el. Az ide vezető eseményeket a 19. század végére vezeti vissza, említi az amerikai-spanyol és az angol-búr háborút, a fashodai incidenst, az entente cordiale megszületését és a két marokkói válságot. Közben pedig megismertet minket Churchill származásával is és már innen érezhető az olvasó, hogy a szerzőnk nem kedveli ezt az embert, akit a világ nagyobbik része hősnek tart. Egyfajta háborús uszítóként ábrázolja, aki a Nagy Háború előtt már harcolt párszor, míg a fegyverkező németek az egyesítés óta nem viseltek háborút. Az első világháború szerinte azért terjedt ki globálissá, mert Churchill nyomására Britannia belevonta a szövetségeseit egy helyinek induló konfliktusba. Ha ez nincs, akkor nem tart négy évig a háború és ez teljesen felesleges volt, vagyis szükségtelen, ahogy a címben rejlik. A négy év háborús eseményeinek tárgyalását kihagyja, egyből ráugrik az igazságtalan békerendszerre, ahol főleg a németekkel, az osztrákokkal és a magyarokkal kötött gonosz megállapodásokat említi. Külön megjegyzendő, hogy kitér arra, mennyire igazságtalan volt a trianoni béke a számunkra, és azelőtt 150 év török uralmat is el kellett viselnünk. (Azt megjegyzem, hogy ezt legalább a magyar fordításban nagy hiba volt nem kijavítani, hiszen tudjuk, hogy jóval több volt az.)

A hosszúra nyúlt fegyverszünetnél belemegy abba, hogyan került szembe Japán és Olaszország a britekkel, persze ebben is benne volt kicsit a keze a már sokat szidott emberünket, de ezen már ekkor nem lepődünk meg.

Meglepő viszont, hogy Hitler szinte a semmiből bukkan fel és belekezd egyből a nagy menetelésébe, ami a hosszú kések éjszakáján, az újrafegyverkezésen, a rajnai demilitarizált övezet megszállásán, az Anchlusson és a kristályi éjszakán keresztül vezet Münchenig és a Molotov-Ribbentrop paktumig. Azonban, az hogy honnan jött, milyen körülmények között került hatalomra, azt valahogy kifelejtődött az elején, a későbbiekben azért elvétve megemlíti, hogy osztrák származású, próbálkozott a sörpuccsal és volt egy gazdasági válság. Mint ahogy hiányzik a spanyol polgárháború is, ami a második világháború főpróbája volt, bár ugye Churchillnek ehhez nem sok köze volt, szóval tuti ezért maradt ki.

A második világháború kitörésénél ismét Britannia lesz a bűnbak, aki Franciaországgal karöltve megígérte a lengyeleknek, hogy megvédi őket az agresszív németektől, de ebből nem lett semmi és a szerző emiatt mondja azt, hogy 6 évig tartott a háború és szedett oly sok áldozatot. Szerinte Hitler nem is akart a nyugattal háborúzni, az USA ellen esélye se lett volna például a rendelkezésére álló technikával, ő csak a szovjetek ellen akart hadakozni. Amibe belerondított megint Churchill és mivel lepaktált Sztálinnal, megint Kelet-Európa itta meg a levét.

Míg a könyv első címszereplőjéről tudjuk hogy nem kedveli, Buchanan leírásából érződik, hogy csodálja Hitlert, amit elért rövid idő alatt, aztán persze a gonosz britek elrontottak mindent.

Mellékszálként megemlíti a holokausztot, amit szerinte kényszerűségből hajtottak végre, de ennél nagyobb gazemberségnek tekinti a Sztálin-Churchill paktumot.

A végén még egyszer jól belerúg a már által ördögnek lefestett angolba, akinek hosszú a bűnlajstroma, a legnagyobb vétke pedig az, hogy a saját nagysága Britannia végzete volt. Az teljesen rendben van, hogy nem volt egy szent ember, mindenkinek vannak turpisságai, de itt jön ki legjobban, hogy a politikához közel állóknak nem lenne szabad történelemkönyvet írni, mert nem tudják tartani a tacitusi elvet. Ha még azt hinnénk, hogy nincs lejjebb egy ilyen fejtegetésben, a szerző a végén teszi fel az egész munkájára a koronát, amikor kijelenti, hogy bezzeg ők amerikaiak milyen jól vívták a hidegháborút, hiszen nem váltott át világégéssé. Azért itt jut neki egy kis fricska, hisz a könyv írásakor (2008) hatalomban levő amerikai elnök példaképe pont Churchill…

Egyetlen jó, amit el lehet mondani a könyvről, az az olvasmányosan megírt fordítás. Egy kicsit ront rajta az, hogy már sokszor zavaróan sokat idéz több történeti munkából. A 2022-es kiadásban a fejezetek egy-egy nagyobb képpel kezdődnek, általában azokkal, akikről szó lesz az elkövetkezendő lapokon. A szerzőnek ugyan vannak érdekes gondolatai, mégis számomra sokat rontott az elbeszélés élvezhetőségén az elfogultság érzése és az a hiányosság, amelyeket fentebb megemlítettem. Elsősorban azok számára ajánlott, akik arra kíváncsiak hogyan szűnt meg Anglia első számú vezető szerepe a világban.