Bácsatyai Dániel: Bulcsú. Corvina Kiadó, 2024.
„A 10. századi magyar hadjáratokra alkalmazott „kalandozások” kifejezés a 19. század óta kitörölhetetlen eleme a történeti szakszókincsnek.”
A honfoglalás és Szent István államalapítása közötti időszakkal mostanában meglehetősen mostohán bánt a könyvkiadás, szinte semmi sem jelent meg a kalandozásoknak nevezett időszakra vonatkozóan. Bácsatyai Dániel munkája ennek köszönhetően egy üde színfolt a történeti ismeretterjesztés terén, ezért hiánypótló munkának számít.
A szerző kezdésként egy historiográfiai áttekintéssel kezdi, amelyben a hadjáratok központi alakjának, Bulcsúnak a korabeli ábrázolását és a magyar történetírásban való megjelenítését írja le Hóman Bálinttól egészen Kristó Gyuláig. Már itt felhívja a figyelmet a források elégtelen voltára, ami miatt igazából keveset tudhatunk meg a címszereplőről. Ennek megfelelően próbál választ adni a származására is, mégpedig azáltal, hogy a legtöbb 10. századi név egy-egy településre vezethető vissza, emellett előkerül a lehetséges kabar származás is. Bulcsú nem volt az Árpád-ház tagja, mégis jelentős politikai tisztséget töltött be, ezáltal nemsokára megismerkedünk a harka fogalmával is. Személyének körbejárása után kerülnek terítékre a kalandozások, amelyben a szerző először eloszlatja azt a megrögözött tévhitet, hogy ezekben egy vérszomjas haderő zaklatta céltalanul Európa keresztény népét. Bemutatja a hadjáratok jellegét, célját és eredményeit. Számot ad egyaránt a győztes hadjáratokról, amelyet Itália, a német föld és Bizánc ellen folytattak őseink. Olvashatunk a merseburgi vereségről és arról, hogy Madarász Henrik megalapozza a német védelmet, amely által a későbbi Nagy Ottó már könnyebben felveszi a harcot a magyar sereg ellen. Védekezésének köszönhetően kerül a magyar sereg a Francia Királyság földjére, amely végül az egyik legeredményesebb vállalkozása lesz a rettegett portyázóknak. Bulcsú személye igazán a bizánci császárral való találkozásnál kerül elő, ahol a vendéglátás részeként még meg is keresztelik. A rövid elbeszélés vége természetesen az augsburgi vereség, ahol a csata leírása mellett a forrásokra hivatkozva megcáfolja a Lehelt kürtje és a gyászmagyarok legendáit is.
Az alig 160 oldalas könyvecske a történelmi ismeretterjesztő kiadványokhoz szokott olvasónak könnyen követhető, a szerző bőségesen idéz a rendelkezésre álló forrásokból is. A hadjáratok térbeli követését térképmellékletek segítik, míg Bulcsú személyét pár korabeli ábrázolás képmelléklete hozza hozzánk közelebb. A törzsszöveg után időrendi áttekintéssel idézhetjük fel röviden a korábban olvasottakat. A végén egy kisebb szakirodalmi felsorolás segíti az olvasót a témában való további elmélyülésben.
Bácstyai Dániel munkájának egyetlen negatív tulajdonsága a rövidsége. Egy délután alatt kiolvasható, azonban ritka témája miatt kötelező olvasmány a korai magyar történelem iránt érdeklődők számára!
Sásdi Tamás
