ifj. Barta János: Budavár visszavétele. Kossuth Könyvkiadó, 1985.
„Buda 1686. évi ostromát a magyar társadalom a maga ügyének érezte. A magyar haza egykori fővárosának visszavétele a felszabadító háború kimagasló haditettévé magasztosult.”
A török magyarországi uralmának megszűnését sokan Buda felszabadításával azonosítják, ennek megfelelően sokan feldolgozták már a témáját. A 200, évfordulóra ifj. Barta János írt egy ismeretterjesztő munkát, amely a Kossuth Kiadó Szivárvány-sorozatában látott annak idején napvilágot.
A szerző az elbeszélést elég távolról kezdi, érintőlegesen elmeséli, milyen csellel került ki a középkori magyar fővárosra a lófarkas zászló, majd ismerteti a török berendezkedését és a 17. századi Habsburg-ellenes küzdelmeket Zrínyitől Wesselényin keresztül Thökölyig és szemlélteti azt a helyzetet, amely alapján sok az osztrákokkal szemben álló kuruc inkább átáll és a török kiűzésében vesz részt. Kicsit részletesebben írja le Bécs 1683. évi ostromát és felmentését, majd azt, hogyan próbálkoztak sikertelenül Buda felszabadításával a következő évben. Bemutatja azokat a hadvezéreket, akik a felszabadító hadjáratot irányították, külön kitérve többek között Lotharingiaii Károlyra, Savoyai Jenőre és Badeni Lajosra. Kitér arra is, hogy a lakosság életére milyen hatással volt a háború és külön elmagyarázza a porció fogalmát. Az Egri csillagokra hivatkozva szemlélteti, hogyan zajlott a korszakban egy várostrom és szól többek között az aknászok munkájáról is. A legnagyobb terjedelmet természetesen az 1686-os ostrom teszi ki, amelyet még az ostromlottak szemszögéből is prezentál. Természetesen nem maradhat ki a két nagy hadvezér konfliktusa és annak megoldása sem. Az ostrom leírása közben átélhetjük azt, hogyan védekeztek a védők, míg a végső összecsapásnál képet kapunk milyen brutális harc kellett ahhoz, hogy a lófarkas zászló lekerüljön a mai Vár tornyáról. A felszabadulást követően még megtudjuk mi történt a harcot irányító fővezérekkel, majd vázlatszerűen említi a nagyharsányi, a szalánkeméni, a zentai csatát és a felszabadító háborút lezáró karlócai békét. Eközben még betekintést nyerünk a hegyaljai felkelésbe, Munkács várának ostromába és arra, hogy felszabadításért jutalmul megkapta az ország a Habsburg önkényt, ami egyenesen vezetett a Rákóczi-szabadságharchoz.
Külön kiemelendő, hogy a szerző az események bemutatása közben számos alkalommal kitér azok historiográfiai ábrázolására is, így láthatjuk hogyan viszonyultak különböző korok történetírói a török berendezkedéshez és I. Lipót személyéhez, akinek magyarországi történeti ábrázolását össze is hasonlítja az osztrákok által megalkotott képpel. Meglepő, hogy a marxista történetírás eredményeit is kritizálja, ami a megjelenési évszámot (1986) tekintve nagyon bátor dolognak számított akkoriban.
A sorozat általam olvasott kötetei közül véleményem szerint ez volt az eddig legkönnyebben emészthető, amit segített ifj. Barta János gördülékeny stílusa. Érzékletesen mutatja be az eseményeket, mintha mi is részt vennénk az ostromban és a viszonylag kis terjedelem (254 oldal) ellenére nagyon sok részletbe belemegy. Sokat idéz a korabeli forrásokból és versekből, amivel külön színesíti az olvasottakat. A téma feldolgozását pedig a gazdag képanyag hozza hozzánk még közelebb.
A Kádár-korszak végének egyik kiemelkedő ismeretterjesztő alkotása, amely bátran ajánlható napjainkban is azoknak, akik Buda felszabadításáról szeretnének olvasni.
Sásdi Tamás
