Kisőrsi-Farkas Zsófia: Bicikliút a hóviharban. Ingázó nők a szocialista iparban. Jaffa Kiadó, 2025.
„A szocialista modernizációt úgy ismerhetjük meg, hogy egyszerre látunk konkrét emberi élethelyzeteket, és azokat alakító társadalmi, mentalitásbéli és ideológiai struktúrákat. Jutka történetén keresztül felfedezhetjük, hogy milyen nagyobb erők állhattak hétköznapi emberek mindennapi döntései mögött.”
A szocialista időszak gazdaságtörténetének egyik fő eleme az erőszakos téeszesítés. A korszakról szóló összefoglaló munkák bemutatták, hogyan ment ez végbe, két évvel ezelőtt a Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem sorozatában egy önálló kötet is megjelent e témában. Ugyanebben a sorozatban jött ki az idei Könyvhétre (2025) Kisőrsi-Farkas Zsófia első könyve, amely azt a társadalmi réteget mutatja be, amelynek tagjai nem kértek az erővel átszervezett mezőgazdaságból és ingázóként a nagyobb ipari központokban vállaltak munkát.
A szerző háromfajta forrás alapján dolgozta fel a témát, egyrészt az általa készített interjúk alapján, amelynek visszatérő főszereplője Szombat Jutka, aki a paraszti világban töltötte gyermekkorát Váton, majd felnőttként Szombathelyen volt kénytelen munkát vállalni ingázóként az 1960-as években Az életinterjúk mellett ismerteti velünk, hogy a korabeli politikusok hogyan viszonyultak a munka- és életmódváltókhoz, és mindezt hogyan dolgozták fel az időszak társadalomtudósai.
Bevezetésként elhelyezi térben és időben a feldolgozandó időszakot és tisztázza, hogy fogalomhasználatban a bejáró és az ingázó szót szinonimaként használja. Előzményként felvázolja Jutka családi körülményeit és röviden áttekinti a paraszti társadalom történetét a 19. század végétől a második világháború végéig.
Ezután több szempontból járja körbe főleg Jutka példáján keresztül, hogyan választották a sok viszontagsággal járó váltást, ahol kezdetben a városi társadalom is nehezen fogadta el, hogy az addig más munkát végző embertársa éppen ott akar dolgozni, ahol ők keresik a mindennapi betevőre valót. Új ellenségképként jelennek meg a korabeli politika szemében, amely kezdetben minden lehetőséget megpróbál, hogy visszaterelje ezeket az embereket a mezőgazdaságba. Más nehézségekkel is szembesülhetünk, például a lakóhelytől a gyárba történő eljutással. Jutka példáján átélhetjük a ma már egészséges életmódnak nevezett munkába járást, de a korabeli útviszonyok és az időjárásnak köszönhetően érzékelhetjük, hogy ez nem volt egyszerű kerékpárral és máris tudni fogjuk, miért kapott ez a kötet olyan érdekes címet. Olvashatunk még a tömegközlekedést használókról, ahol rájövünk, már akkor sem volt egyszerű a buszozás és a vonatozás, lám szűk 60 év alatt alig változott valami és ezt jól mutatja a következő idézet is:
„Vas megyében csakúgy, mint az országban mindenütt, a buszok kis létszámban közlekedtek, és zömmel elhasználtak voltak. A felújított közlekedési eszközök is gyakran meghibásodtak, ráadásul koszosak voltak, de a takarításban sem volt sok köszönet, például előfordult, hogy tisztitószerek nélkül mosták le az ablakokat.”
Szól még a falusi munkavállalók munkamoráljáról, arról, mennyire érezték magukat fenyegetve a munkahelyen és a bejárók mennyire más megítélés alá estek munka szempontjából, mint a helyi lakosként ott dolgozók. Képet kapunk arról, mit csináltak szabadidejükben, és ezt hogyan próbálta a hatalom szabályozni. Itt megjelenik a gyárban ledolgozott munka utáni második műszak a földeken, de betekintést nyerünk hogyan viszonyultak a valláshoz, sikerült-e őket beszervezni a pártba és végül a korabeli művelődési helyzetükbe is beleláthatunk.
A szerző kiváló kalauznak bizonyul ezen a viszontagságos úton. Érdekfeszítő stílusban, jól követhetően tárja elénk Jutka és a többi ingázó sorsát, érzékletes mondataival egyből a lapokhoz szegezi az olvasót. A mindössze 184 oldalas törzsszöveg rövidnek tűnik ugyan, de nagyon mély tartalommal bír. A Kádár-korszak egy érdekes szeletét ismerhetjük meg általa, amely a hétköznapi ember életének változását helyezi a középpontba.
Sásdi Tamás
