Kertész István: Az ókor olimpiai játékai. Rubicon Intézet, 2023.
„A 6-5. század fordulójára – amint azt a lovasprogramba átmenetileg felvette apéné és kalpé elemzése során láttuk – Olimpia a hellén egység jelképévé, a játékokon való részvétel pedig a hellénséghez tartozás kifejezésévé vált.”
Négyévente a világ sportszerető közönsége az éppen aktuális városban megrendező olimpiára szegezi a tekintetét és szurkol a hazáját képviselő sportolóknak. A történelmet is szerető része pedig áhítattal gondol ennek az ókori megfelelőjére, amely egyik összekötő kapcsa volt az ókori görögségnek. A téma legjelentősebb magyar kutatója Kertész István, aki számos könyvet írt a témában, a mostani a Rubicon Intézet gondozásában jelent meg.
A szerző először bemutatja magát a hellének legjelentősebb sportrendezvényét lebonyolító Olimpia helyszínét, majd a kapcsolódó mitológiai alapok következnek. Eloszlatja azt a közkeletű tévhitet, hogy a játékok idejére az abszolút béke volt jellemző. Eszerint a görögség csak egymás ellen nem viselt hadat, a külső ellenség ellen ekkor is harcoltak, ennek jó példája a görög-perzsa háborúk időszaka. Ezután kerülnek terítékre a játékok sportágai és azok jellemzői. Külön ismerteti a futóversenyeket, az öttusa korabeli megfelelőjét, a nehézatlétika kategóriájába tartozó birkózást, ökölvívást és a pankrationt, végül a lovas-és kocsiversenyeket. Itt részletes leírást kapunk a lebonyolításról, a híressé vált résztvevőkről és olyan sztori is előkerül, hogyan alakult ki az, hogy az olimpikonok ruha nélkül versenyeztek. A korabeli küzdőszellemet pedig összehasonlítja napjaink sportolóinak a hozzáállásával:
A görögök számára csak az első helyezés volt elfogadható teljesítmény, és ha annak elérésére nem láttak esélyt, akkor bizony inkább feladták a versenyt. Modern korunk egyik sokat hangoztatott jelmondata – „Az olimpiai játékokon nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” nem talált volna visszhangra az ókoriak lelkében.
Külön kitér a bírók és az edzők tevékenységére és szól a rendezvény lebonyolításáról is, majd beleélhetjük magunkat a leírása alapján, hogyan nézhetett ki a korabeli olimpiai falu.
A játékok minden részletének kivesézését követően végigvezet minket Olimpia több évszázados történelmén, olyan állomásokkal, mint a perzsa háborúk időszaka, Nagy Sándor hódításai nyomán a kelettel való szorosabb kapcsolat kialakulása, a római hódítás után pedig képet kapunk Sulla és Nero ámokfutásáról, majd eljutunk oda, hogy a kereszténység térnyerése idején véget ér a több évszázados hagyomány.
A végén egy kisebb idegenvezetést kapunk Olimpiába a szerző által, majd a kitekintés részben a modern olimpiákról kapunk részleteket, ahol betekintést nyerhetünk a női sportolók fokozatos elfogadásához az ötkarikás játékokon, előkerül az olimpiai lánggal való futás ötlete és technikai megvalósítása, az amatőr és a profi sportolók részvétele, és végül a magyar küldöttség első olimpiákon való tevékenységére is kitér.
A szerző ebben a kötetben is hozza a megszokott stílust, ami a történeti ismeretterjesztő és szakkönyvekhez szokott olvasónak könnyen követhető. Sokat idéz a korabeli forrásokból és külföldi sporttörténészek álláspontjait is ismerteti a téma tárgyalásakor. A néha száraz szöveg tárgyalását feldobja sokszor egy-egy érdekesebb történéssel, amelyben párszor az irónia is előkerül. A kötet végén forrásjegyzék egy nagyrészt külföldi szakirodalomból álló bibliográfia található.
Az ókori görögség és az olimpiák története iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány, az ötkarikás játékokra való ráhangolódásként vagy annak vége után levezetésként mindenképpen érdemes elővenni ezt a könyvet, hogy megismerjük, hogyan zajlott ez le egykoron a rendezvény ókori változata,
Sásdi Tamás
