Dominic Sandbrook: Az első világháború. Open Books, 2023.
„Ez volt az emberiség történetének addigi legnagyobb fegyveres összecsapása. Hatalmas birodalmak hulltak darabokra, térképeket téptek szét és rajzoltak újra, egész nemzetek születtek és morzsolódtak fel.”
A közelmúlt történetét sokkal nehezebb átadni a fiatalok számára, hisz túlságosan közel van és kevésbé meseszerű, mint mondjuk az ókor és a középkor. Az első világháború brutalitása és összetettsége mindezt fokozza, még a felnőtteknek szánt ismeretterjesztő munkákban is könnyen el lehet veszni. Nagy fába vágta a fejszéjét tehát Dominic Sandbrook, amikor a Kalandozások a történelemben című sorozatában az ifjúság számára igyekezett egy közérthető és szórakoztató feldolgozást írni a Nagy Háború témájáról.
A szerző eléggé érdekesen kezdi el az események tárgyalását. A középpontba Gavrilo Principet helyezi, akinek megismerjük az előéletét, majd jön a szarajevói merénylet, amellyel elindul a totális káosz. Ma már a legtöbb szakmunka elismeri, hogy ez csak egy ürügy volt a háború kirobbantására, hiszen évek óta kóstolgatták egymást a szemben álló felek. Külön megdöbbentő volt, hogy név nélkül említi Gavrilo segítőtársait, holott számos könyv a sikertelenül próbálkozó Nedeljko Cabrinovicot is meg szokta nevezni. Véleményem szerint a szerb diák gyermekkora helyett jobban elfért volna zanzásítva a diplomáciatörténeti alapozás, amelyből jobban meg lehetett volna érteni, hogy került szembe egymással az antant és a központi hatalmak. Ugyan ezt felvázolja a szerző Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után, de ekkor már az egész teljesen másképpen hat.
A folytatás szerencsére sokkal jobb, hisz Sandbrook a világégés különböző eseményeit vázolja fel a további fejezetekben, ezekben számos névtelen és ismert ember sorsába látunk bepillantást, amelyek javarészt tragikusak és brutálisak. Megelevenedik előttünk a nyugati fronton a marne-i csata, az yperni gáztámadás, a verduni vérszivattyú, a somme-i vérengzés, Olaszország belépésével az isonzói mészárlások sorozata. Külön kiemeli, hogy (vélhetően az angol történetírás) jobban a nyugati frontra helyezi a hangsúlyt és a keleti el van hanyagolva. Ő pedig bemutatja Przemysl ostromát, a Bruszilov-offenzívát és a nagy októberi szocialista forradalmat, de nem hiányozhat a török front sem. Belecsempészi a háborúban bemutatkozó új technikákat is, ezáltal színre lép a kezdetben kevésbé hasznos tank, az eleinte komédiába illő és aztán egyre jobban eldurvuló légi csaták és a korlátlan tengeralattjáró-háború a Lusitania elsüllyesztésével együtt. Betekintést nyújt a hátország egyre romló élethelyzetébe is. Lezárásként végigveszi hogyan ért véget a harcoló országok számára az öldöklés és kitér azon túlélők utóéletére is, akik szemével végig követhettük az események kibontakozását. Befejezésül az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet:
„Valószínűleg a saját városunkban vagy annak közelében is van olyan háborús emlékmű, amelyikről a mindennapi élet nyüzsgése közepette könnyen megfeledkezünk. Minden kőbe vésett név egy élő, lélegző, reményekkel és álmokkal teli emberi lény volt, akit sohasem szabad elfelejteni.”
Elbeszélés közben számos háborúban írt angol verset beemel, illetve több, a háborúban harcoló író későbbi művére tesz utalást, külön kiemelve azt, hogy valószínűleg Tolkien a lövészárokban unatkozva agyalhatta ki számos későbbi klasszikussá vált regényének a világát. Ennek köszönhetően nagyon hiányoltam a művészek megemlítésénél, hogy kihagyta a szintén háborús veteránnak számító Erich Maria Remarque-ot, aki a valaha volt legjobb regényt írta a nyugati front eseményeiről. Nem mentség, hogy német, mivel Ernst Jünger és az Acélzivatarban szóba is kerül az egyik fejezetben.
Az, hogy számos dologba belekötöttem, annak tudható be, hogy több monográfiát olvastam a világháborúról és berögzült az, hogy mit várok el, ha ebben a témában olvasok, persze ez egyéni vélemény. Ezt leszámítva egy olyan munkával van dolgunk, amely könnyen befogadható és a kamaszok számára átélhetővé teszik a háború borzalmait. Az olvasottakat két térkép segíti és még pár illusztráció teszi még színesebbé a szöveget. A felnőttek számára is kiváló összefoglaló lehet, ha közérthető nyelven szeretnék átélni az első világégés eseményeit.
Sásdi Tamás
