Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények. Kronosz Kiadó, 2020.
„Meglehetősen nagy könyvtárépületre lenne szükségünk, ha mindazt fizikailag egy helyre szeretnénk gyűjteni, ami az elmúlt bő száz évben megjelent az első világháborúról a világban.”
A Nagy Háború témája kirobbanása óta foglalkoztatja az embereket és ez nem csillapszik száz év múltán sem. Szakirodalmából és emléktárgyaiból múzeumokat lehetne megtölteni, a róla készült filmeket vélhetően napokig nézhetnénk, annyi van már belőle. Jelen kötet érdekessége, hogy a világégést követő időszak hogyan dolgozta fel Magyarországon magát az eseményt és az azt követő traumát.
Szőts Zoltán Oszkár a doktori disszertációját írta kicsit át és tárta nagyközönség elé emészthető formában azt a hatalmas tudásanyagot, amit kutatása során összegyűlt. A munka ízig-vérig historiográfiai mű, így aki arra kíváncsi, hogy a tankok ágyújának mekkora az űrtartalma, illetve többek között a keleti front eseményei érdeklik, az válasszon más olvasnivalót magának. Itt ugyanis az első világháború szakirodalmáról olvashatunk, amely a harcok befejezését követően a Horthy-korszakban megjelent hazánkban.
Kezdésként a szerző a téma feldolgozásával foglalkozó korszakokat mutatja be generációk szerint. Itt kitér az egyetemes és magyar vonatkozásokra egyaránt és láthatjuk, ahogy a kezdetben a hadmozdulatokkal foglalkozó és a háború felelősségét vizsgáló személyek hogyan fordulnak más szempontok felé a feldolgozás során. Bepillantást nyerünk a marxista történetírás hatásába is, és képet kapunk arról, hogy Mód Aladár és Pach Zsigmond Pál hogyan ábrázolta a háborút a Rákosi-korszakban, de megemlíti Galántai József és Bihari Péter munkáit.
A generációk áttekintése után tér rá a konkrét témára, először a Nagy Háború emlékeit gyűjtő intézmények korszakbeli működését vázolja fel, ezáltal megismerjük az Országos Széchenyi Könyvtár és a Hadtörténeti Múzeum tevékenységét is és azt, hogyan fejlődött az intézmények gyűjteménye egészen az 1940-es évekig. Ezután tér rá a konkrét munkákra és körbejárja a memoárirodalom, a gazdasági szakírók és a történettudomány egyes kiadványait. Ezeknek ismerteti a szerzőit és végigmegy a tartalmunkon és elemzi milyen szempontok szerint dolgozták fel a témát. Külön kitér a Századok és a Hadtörténeti Közlemények cikkeire és bemutatja azt is, hogyan ábrázolták az akkor közelmúltnak mondható első világháborút a korabeli tankönyvekben. Felvázolja számunkra, hogyan jelent meg a világégés a korabeli katonai képzésben és megismerjük azt is, melyek voltak azok a művek, amelyek a nagyközönség számára íródtak. Végezetül a korabeli emlékezetpolitikára is kitér.
Olvasás közben ugyan érezzük, hogy egy tudományos kötetet tartunk a kezünkben, de a historiográfia iránt érdeklődő számára a szöveg viszonylag könnyen követhető. A vizsgálódás alá volt művek tartalomismertetése nem fullad unalomba és számos idézetet olvashatunk belőlük. A kötet végén egy nagyobb bibliográfia található, így az olvasó tovább bővítheti kívánságlistáját a témakörrel kapcsolatban. Az első világháború szakirodalma iránt érdeklődőknek ajánlom leginkább!
Sásdi Tamás
