Sebestyén György: Az egyetemi könyvtárosképzés ötven éve. ELTE Eötvös Kiadó, 2001.
„Mert a könyvtáros az, aki a múltban a könyvek őre és védelmezője volt, és sokszor bizony, hajlamos volt ezt a szerepét túlzásba vinni, most mindazonáltal az alakuló információs társadalomban ezt az őrző-védő feladatát maradéktalanul kiélheti, és nemcsak a könyvre szűkítve, hanem a kultúra legteljesebb egészére vonatkoztatva is.”
Könyvmolyok gyakran ábrándoznak azon, milyen lehet könyvesboltban vagy könyvtárban dolgozni. Páran a két szakma valamelyikébe bele is kóstolnak. Jómagam az előbbiek táborát erősítem, de mindig is érdekelt a másik szakma és annak története is. Külön csemegének ígérkezett számomra, hogy a könyvtáros szak egyetemi képzésének első fél évszázadáról könyv jelent meg Sebestyén György tollából, amely jóval több, mint egy szakképzés-történeti munka.
Az előszóban a szerző a könyv megírásának mikéntjét indokolja meg, majd egy kisebb történeti áttekintéssel kezdi a téma tárgyalását. Itt említésszinten előkerül Gutenberg és Neumann János találmánya, majd a szocialista időszak és a tudományos és kulturális fejlődés mentén tér rá a korabeli könyvtárügyre. Megemlíti, hogy a századelőn Kolozsváron már volt egyetemi képzés Gyalui Farkas révén, de ez megszűnt az első világháború után és a 1949-ig kellett várni, hogy a trianoni Magyarországon elinduljon az ELTE-n a könyvtáros képzés. A szerző nem csak a Könyvtártudományi Tanszék történetével foglalkozik, hanem bemutatja a tanszékvezetők pályáját és párhuzamosan szól a Tanszék és a könyvtáros szakma főbb eseményeiről is. Ezáltal egy szakma modernizációjának is tanúi lehetünk, ahol eleinte igazodva a korszak követelményeihez elsősorban a nép nevelése lesz a könyvtárban dolgozók feladata, majd fokozatosan tér át arra, hogy az olvasók szolgálatát állítsák a tevékenység fő középpontjába. Mellette előtérbe kerül a technika fejlődése és láthatjuk, hogyan hódít teret a számítógép és ezáltal a többségében humán tanegységekből álló képzésbe fokozatosan bekerülnek az informatikai tárgyak.
A tanszékvezetők bemutatásánál kiemelendő Kovács Máté és Fülöp Géza tevékenysége. Napjainkban mindketten fontos névnek számítanak a könyvtörténet historiográfiájában, itt a tudományos tevékenységük mellett emberként is megismerhetjük őket. Külön érdekes Kovács Máté szerepe, aki 1956-ban sokat segített azon könyvtáros hallgatóknak, akik részt vettek a forradalom és szabadságharc eseményeiben, míg Fülöp Géza alatt érte meg a Tanszék a rendszerváltást és a számítógépes oktatás magasabb szintre emelését. Munkásságukat egy bekezdésben a következőképpen foglalja össze a szerző:
„Ha a Gutenberg-galaxis keretei között gondolkodunk, akkor Kovács Máté volt az, akinek vezetése alatt a Tanszék az ELTE BTK Pesti Barnabás utcai épületének negyedik emeletén nemcsak konszolidált és megbecsült pozíciót kapott, de rangos hazai és nemzetközi hírnevet is kiívott magának. Az elektronikus korszakra – ráadásul a rendszerváltás idején – történő rendkívül sikeres áttérés viszont Fülöp Géza érdeme. Tisztán kell látnunk, hogy a létrejöttén kívül ez volt a tanszék életében a két legnagyobb, leginkább korszakalkotó történés, amelyekhez hasonló frissebb fejleményként még a PhD-programunk akkreditációja kapcsolható. Ez Voit Krisztina érdeme.”
Ugyan a szocialista időszak jobban ki lett fejtve, ennek ellenére az 1990-es évek eseményeiről ugyancsak normális képet kapunk a kötet lapjain, amely a könyvtárosok doktori képzésével zárja a szak történetének tárgyalását.
A 181 oldalas törzsszöveget a szerző kiváló krónikás módjára beszéli el számunkra, a stílusa könnyen megérthető. Külön emel a kötet értékén, hogy a szerző a saját tapasztalatait is megosztja velünk, mi pedig olvasás közben azt érezhetjük, hogy a sorok írója szereti a szakmáját és tiszteli annak főbb képviselőit. A szöveget gazdag képanyag egészíti ki, amely a témát is közelebb hozza hozzánk.
A cím ugyan azt takarja, hogy egy szakképzés-történeti szakmunkával van dolgunk, azonban sokkal több annál. A 20. század második felének magyar könyvtártörténete iránt érdeklődőknek kikerülhetetlen olvasmány!
Sásdi Tamás
