David Howarth: Az Armada pusztulása. Kossuth Könyvkiadó, 1984.
„A szájhagyomány szerint az Armadát rendkívüli viharok tették tönkre, a spanyolok azonban sohasem látták addig szeptemberben az észak-atlanti vizeket, az angoloknak pedig kapóra jött, hogy Isten különleges hevességű szeleket küldött elleneségeik megsemmisítésére, hiszen ez azt bizonyította, hogy Isten az ő oldalukon áll.”
A kora újkori egyetemes történelem egyik fontos része a spanyol abszolutizmus virágkora, ahol említik a rettegett spanyol hajóhadat, ami még a törököket is móresre tanítja Lepantónál. Bukását pár sor szemlélteti általában a tankönyvekben, részletesebben pedig David Howarth könyvében olvashatunk erről, ami magyar nyelven az 1980-as évek közepén jelent meg a Kossuth Kiadó Szivárvány-sorozatában.
A szerző az előszóban leszögezi, hogy angol létére spanyol szemszögből kívánja bemutatni a nagy Armada bukását. Amolyan in medias res kezdi az elbeszélést, hisz máris az indulással indít, ahol még kicsit belemegy a portugál-spanyol ellentétekbe is, lévén hogy a spanyolok annak az országnak a földjéről indulnak el, amelyik kicsit előbb elkezdte a nagy földrajzi felfedezéseket és most az ő uralmuk alatt van. Az érdekes kezdést az előzmények ismertetése követi, ahol a szerző elénk tárja azt a birodalmat, amit V. Károly hozott létre, ahol most az Escorialba zárkózva Fülöp uralkodik. Szól Fülöp abszolutizmusáról és buzgó katolikus hitéről és arról, hogy Stuart Mária meggyilkolása után határozta el, hogy megleckézteti az eretneknek számító Angliát. Ezt követően bemutatja az expedíció vezetőjét, Medina Sidonia herceget és a hajóhad összetételét, többek között milyen ételeket vittek magukkal és azt, hogy az út során milyen viszontagságok közepette készültek a nagy összecsapásra. Részletes leírást kapunk a hajók kinézetéről, fegyverzetéről és a korabeli navigációs eszközökről. Szőrmentén bemutatja a másik felet is, ahol a legismertebb képviselő Francis Drake. Külön szól mindkét fél harcmodoráról és részletes leírást kapunk az egyetlen nagyobb összecsapásról, ami a gravelines-i csatra néven vonult be a történelembe, ahol lényegében nem dőlt el semmi, inkább az időjárás győzte le a legyőzhetetlennek hitt flottát, korabeli vallási összekülönbözés révén pedig Isten az angolok oldalán állt. A spanyol kudarcot követően olvashatunk még a hajóhad további sorsáról, kitérve egy kicsit az ír szálra is.
A szerző ugyan néha ironikusan kiszól a történet mesélése közben és viszonylag követhető a stílusa, mégis olvasás közben kissé laposnak éreztem az írásmódot, így számomra rontott az élvezhetőségen. Sokat idéz a korabeli levelekből, ami által beleélhetjük magunkat a személyzet helyzetébe és nagyon gazdag képanyag egészíti ki a szöveget. Sokszor kitér arra is, egyes legendák hogyan maradtak fenn szájhagyomány útján és egy-egy mozzanatot hogyan ábrázoltak különböző korok történetírásai.
Kevésbé olvasmányos volta ellenére érdekes olvasmány, amely a kora újkor egyik legismertebb konfliktusát mutatja be részletesen, ezért ajánlható a korszak és a hadtörténet iránt érdeklődő olvasóknak!
Sásdi Tamás
