Romsics Ignác: A nagyhatalmak és Magyarország a 20. században. Helikon Kiadó, 2025.
„Az elmúlt száz esztendő során Magyarország és a vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a német és a orosz nép, illetve a Baltikum és a Medtterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat”
Ezzel a mondattal kezdi Romsics Ignác az idén megjelent tanulmánykötetének előszavát, amelyben 6 különböző írásban vázolja fel azokat a külpolitikai törekvéseket, amelyek hazánk történelmét és jelenlegi helyzetét is érintették vagy jelenleg is érintik. Ezek közül öt már megjelent egy régebbi, már nem beszerezhető kötetben, míg az utolsó egy viszonylag friss kiadványban látott napvilágot.
Közös bennük, hogy világpolitikát a 20. és 21. században alakító országok törekvéseit ismerhetjük meg Közép-Kelet-Európa, azon belül hazánk területével szemben. A szerző időrendi sorrendben halad ezek elbeszélésével, először a franciák kerülnek sorra. Ez a viszonylag rövid, 20 oldalas tanulmány a 20. század eleji francia külpolitikai gondolkodók elméleteit veszi sorra az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatban, majd azt ábrázolja, hogyan vette át téziseiket a Clemenceau-kormány. Hasonlóan indít a britek esetében, itt a háború alatti terveket mutatja be, amellett, hogy felvázolja a mindenkori angol külpolitika orientációját is. A háborút követően áttekinti a brit szempontokat a békekötésnél, amelyből kiderül, hogy ők nem akartak annyira szigorúak lenni és ennek köszönhetően enyhébben viszonyultak a magyar revíziós gondolatokhoz a két világháború között. Természetesen innen nem hiányozhat Lord Rothermere írásának bemutatása és hatásainak elemzése sem. A fejezet a háborút követő béketárgyalásokkal zárul, ahol már érezhető, hogy a második világégést követően az angolok súlya teljesen semmissé vált a világpolitikában.A következő egy érdekes szelete a diplomáciatörténetnek, itt olasz közvetítéssel lebonyolított román és magyar tárgyalásokról olvashatunk, amely az első világháború vége után kezdődött, fő téma természetesen Erdély volt. Felvetődik egy perszonálunió terve, amely után egy időre megszakad a kapcsolat, ezt pedig a Szovjetunió megalakulása utáni félelem indítja újra, végül a tárgyalások és az olaszokkal való kapcsolat is holtvágányra jut, ez indul meg újra később a 20-as évek végén és a 30-as évek elején hármójuk között, amelyet végleg a németek törnek meg. A sor ennek köszönhetően a német külpolitikával folytatódik, ennek központi eleme először a Weimai Köztársaság által a Mitteleuropa gondolat, majd az agresszív náci terjeszkedés. Itt jobbára a Közép-Európával kapcsolatos elképzelések tekinti át, de a magyar-német közeledésről is szó esik. A hitleri Németországnál Ausztria bekebelezése után érintőlegesen felmerül Burgenland ügye, majd német segítséggel végrehajtott országgyarapítások jönnek, aztán a háborúban az ország német megszállása és arról is olvashatunk egy keveset, hogyan kapta Magyarország az utolsó csatlós megbélyegzést. Az Amerikáról szóló tanulmányban szintén először a Közép-Európai, majd Magyarország határairól szóló elmélkedéseket ismerteti, majd az ország államformájának kérdését és az amerikai demokratikus kísérletek bukását ismerhetjük meg. Az utolsó fejezet kicsit kilóg a többi közül, hiszen itt Magyarország csak érintőlegesen szerepel az 1956-os forradalom kapcsán. A fő téma az oroszok birodalmi vágya, amelynek kialakulását röviden ismerteti Rettegett Iván uralkodásától az első világháború végéig, majd leírja a Szovjetunió tündöklését és bukását, ahol külön kitér a németekkel kötött paktumra és a háború befejezése utáni befolyás kiterjesztésére Kelet-Közép-Európában. A felbomlás után először a FÁK megalakulása és a jelcini békés évtizedet, majd a putyini irányt vázolja fel, ahol kitér a csecsenekkel és a grúzokkal való konfrontációra és az ukránokkal való hosszabb konfliktusra az EU-val való szembekerülésre, ezeket egészen a napjainkban is dúló háború kezdetéig tárgyalja.
A szerző a tőle megszokott alapossággal prezentál fel minden tanulmányt, amelyek ugyan érdekes témákat ölelnek fel, azonban befogásukat nehezíti, hogy kevésbé olvasmányosan lettek megírva. Ezt olykor kompenzálja a szerzőtől már megszokott ironikus betét, amely visz némi színt és érdekességet a szövegbe. A megértést még számost térkép segíti, amelyeken nyomon követhetjük az adott területtel kapcsolatos felmerült gondolatokat vagy változásokat. Kicsit hiányoltam a fejezetek végi irodalomjegyzéket, viszont hivatkozott lábjegyzetekben találhatunk további olvasmányokat az adott témával kapcsolatban.
Nem egy könnyed nyári olvasmány, mégis érdemes kézbe venni ezt a kötetet, amely a 20. század kezdetétől egészen napjainkig vezeti a vezető nagyhatalmak külpolitikájának fő irányait Magyarországgal és a közép-európai térséggel kapcsolatban.
Sásdi Tamás
