Pál Judit: A Habsburg Monarchia története 1526-1848. Líceum Kiadó, 2022.
„A Habsburg Monarchia megítélése nagyon sokat változott a felbomlása óta eltelt egy évszázad alatt: az egykor a „népének börtönének” gúnyolt, multietnikus és multikonfesszionális monarchiát sokan ma már az Európai Unió előképének tekintik.”
A kora újkorral foglalkozó összefoglaló munkákkal nem voltunk elkényeztetve az elmúlt években, egyetemes történelemből a legutóbbi 2008-ban jelent meg Katona András tollából (Kora újkori egyetemes történelem), míg a magyar történelem ezen időszaka a rendszerváltás óta nem kapott egy komplett átdolgozást sem, ha nem számítjuk a többkötetes szintéziseket (Magyarok Európában, a Tudomány-Egyetem-sorozat és a Pannonica Kiadó század sorozatának vonatkozó kötetei). Pál Judit munkája 2022-ben látott napvilágot a Líceum Kiadónál, amely a Habsburgok kora újkori történetét hivatott feldolgozni, ez pedig a dinasztiához fűződő egyetemes történeti eseményeket tárgyalja szinkronban a magyar történelemmel.
A szerző tizenhárom nagyobb fejezetben fejti ki számunkra a témát, a címben jelölt időszaktól kicsit korábban elindulva. Bevezetésként Ausztria, az örökös tartományok és a család kapcsolatát mutatja be, megalapozva uralkodásuk fő helyszínét, majd érzékelteti a tárgyalt időszak folyamán az általuk vezetett monarchia térbeli változásait. Ezután visszamegy egészen a középkorig és végigveszi, hogyan jutnak el a 10. századtól a morvamezei és a morgarteni csatán át egészen V. Károly világbirodalmáig, akinek személyének külön fejezetet is szentel. Ismerteti, hogyan válik ketté a család spanyol és osztrák ágra, majd annak lehetünk tanúi, ahogyan a család szinte kisajátítja a német-római császári címet. A trón megszerzése után az államszervezet működése következik, többek között kitér a császár és a választófejedelmek viszonyára is és elvisz minket egészen a napóleoni háborúkban történő megszűnésig.
A következő fejezetekben tanúi lehetünk, ahogyan a cseh és a magyar korona is a kezükbe kerül, aztán tematikusan tárgyalja a törökökkel való küzdelmet és a reformáció okozta konfliktusokat. A jórészt Magyarország területén dúló, mohamedánokkal vívott küzdelemben először terítékre kerül a tizenöt éves háború, a szentgotthárdi csata és az azt követő igazságtalan vasvári béke. Közben pedig még a végvárrendszert és az Erdélyi Fejedelemséget is megismerhetjük. Végül eljutunk a török Magyarország teljes területéről való kiűzéséig. Szóba kerül a zentai csata, és Savoyai Eugén személye is, bár azt nem említi a szerző, hogy francia származású. A török kiűzésének tárgyalása a pozsareváci békével zárul.
Az oszmánok elleni harcot követően a reformáció és az ellenreformáció következik, ahol főképpen Luther tanaiba nyerünk bővebb betekintést, de említésre kerül természetesen a kálvini, az anabaptista és az unitárius irányzat is. Az ellenreformációnál elmagyarázza annak fogalmát, majd külön kitér Pázmány Péter munkásságára és aztán kezdődik a korszak nagy háborúja, a vallásháborúként induló harminc éves háború, amely a vége felé teljesen elveszti hitbeli jellegét a szintén katolikus franciák bekapcsolódása miatt.
Ezek lezárása után a kronologikus tárgyalásé lesz a főszerep és a 18. századtól egészen a 1848-ig már időrendben haladunk. Először a különböző vallások helyzetét veszi vizsgálódás alá, majd I. Lipót államigazgatását tárgyalja. A spanyol ág kihalásával kezdetét veszi a spanyol örökösödési háború, melynek mellékszálaként szót ejt Rákóczi-szabadságharcról is. A harc befejezése után a következő probléma VI. Károly örökösödése lesz, ahol a Pragmatica Sanctio által sikerül majdnem mindenkivel sikerül elfogadtatni, hogy Mária Terézia fogja örökölni a trónt.
A két örökösödési háború közötti szünetben kerül sor az eddig vett időszak gazdaságának, társadalmának és művelődésének áttekintésére itt külön kitér az udvari életre is, ahol egy nagyon érdekes szókapcsolatra hívja fel akaratlanul is a figyelmünket:
„Az étkezési kultúra szintén átalakult, az asztali illemtan az udvarokból terjedt el, és egyre szélesebb körökre hatott. Az 'udvar' mutatta a példát az 'udvarias' viselkedésre.”
Mária Terézia uralomra kerülésével először az osztrák örökösödési háborúra kerül sor, majd a felvilágosult abszolutizmus következik és eljutunk II. József rendeletekkel teli tíz évéhez. A francia forradalom beköszöntével jön először II. Lipót rövid uralkodása, az utolsó német-római császár Ferenc abszolutizmusa, ahol részletesen belemegy a Martinovics-mozgalom működésébe is. A napóleoni háborúkkal tanúi lehetünk, hogyan szűnik meg a német-római és születi meg az osztrák császári cím, majd a politikatörténeti rész tárgyalása a Szent Szövetség Európájának és Metternich karrierjének prezentálásával ér véget.
Az utolsó előtti fejezetben még a szerző kitekint a 18. század gazdaságára és a társadalmi helyzetre, végül az utolsó fejezet azt mutatja meg, hogy a Habsburg uralkodók is emberek voltak, végigkíséri őket az élet nagy eseményein, mint születés, nevelkedés, házasságkötés, családi élet, bemutatja hogyan élték mindennapjaikat, mivel töltötték szabadidejüket, ilyen betegségek gyötörték őket.
A szerző több mint 300 év, plusz az előzmények történetét sűrítette 442 oldalba, mindezt olvasmányos stílusban, sokszor a humort se spórolta ki a szövegből, ez pedig a téma jobb befogadását teszi lehetővé. Minden fejezet végén irodalomjegyzék található javarészt idegen nyelven, amely a témában való jobb elmélyülést segíti a későbbiekben. A szöveget egy családfa és egy térkép egészíti ki a végén.
Véleményem szerint Pál Judit tankönyve bátran ajánlható egyetemistáknak és a téma iránt érdeklődőknek egyaránt a kora újkor korszakával való ismerkedésre, amelyben szinkronban tárgyalja a magyar történelem eseményeit a Habsburgokhoz kötődő egyetemes részekkel. Már csak arra kell várni, hogy elkészüljön az a szintézis, amely a korszak magyar történelmét dolgozza fel Mohácstól egészen II. József haláláig.
Sásdi Tamás
