Csunderlik Péter: A 133 napos "vörös farsang". A Magyarországi Tanácsköztársaság rövid története. Napvilág Kiadó, 2025. 

„A kortársak a farsangmetafora segítségével interpretálták a jelenséget, hogy 1919-ben néhány hétre a külvárosi proletárok költözhettek be a tágas proletárlakásokba, vehették birtokukba a Margitszigetet, lubickolhattak a Széchenyi fürdőben, és ülhettek be a Nemzeti Színház előadásaira, a letakart Árpád fejedelem fölé pedig Marx és két munkás alakját helyezték a Millenniumi Emlékművön – vagyis a proletárok a társadalmi hierarchia aljáról annak csúcsára kerültek.”

A 133 napot megélt Magyarországi Tanácsköztársaság a századik évfordulón kapott egy regénybeli (Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér) és pár évvel később egy ismeretterjesztő feldolgozást, amely a Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem sorozatában jelent Hatos Pál tollából (A rosszfiúk világforradalma). Utóbbi munka elég vaskosra sikeredett, és mostanáig árválkodott a témát feldolgozó munkák között, Csunderlik Péter feldolgozása azonban feloldotta most ezt a magányt.

A fiatal történész könyve jóval vékonyabb, a 223 oldalas törzsszöveg tömörebben dolgozza fel és vörös farsangnak nevezi ezt az időszakot. Ugyan in medias res kezdi az elbeszélést, rögtön a március 21-i események tárgyalásával, utána azonban felvázolja az előzményeket: visszamegy a dualizmus időszakába a munkásmozgalom eszmélésére, majd szól az első világháború és az őszirózsás forradalom eseményeiről, ahol kitér a vidék forradalmára is, majd leírja a Károlyi-rendszer kudarcos tevékenységét.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után ismerteti a Forradalmi Kormányzótanács összetételét, megcáfolva azt a tévhitet, hogy a népbiztosok a munkapad mellől kerültek a kormányhoz, amelyet Garbai Sándor esetén szemléltet:

„Garbai Sándort ma is gyakran mutatják be „kiskunhalasi kőművesként” még a szakirodalomban is, megfeledkezve arról, hogy bár fiatalon valóban a kőműves szakmát tanulta ki, a fővárosba költözve 1897-ben belépett a Budapesti Kőművessegédek Szakegyletébe, már 1903-tól a Magyarországi Építőmunkások Országot Szövetségének és a Munkásbiztosító Pénztárnak, 1907-től pedig az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak az elnöke lett, tehát nem kőműveskötényben és malteros kézzel érkezett meg az első kormányülésre.”

A könyv nagyobb részét teszi ki, hogyan próbálta a rendszer átalakítani az ország életét, a szerző itt végigmegy a nők helyzetén, az oktatáson, az egyház-és gazdaságpolitikán, az egészségügyön, a sajtó, az igazságszolgáltatás és a felsőoktatás helyzetén, de szól a kultúráról is. Külön foglalkozik a Fővárosi Könyvtár átnevezésével, érzékeltetve Szabó Ervin fontosságát mind a könyvtörténet, mind a munkásmozgalom históriája szempontjából. Önálló fejezetben szól a vörösterrorról, ahol az események mellett bemutatja a fő irányítókat és összehasonlítja a fehérterrorral, majd rátér a honvédő háborúra, amelyet a szerző az eddigi feldolgozásokkal ellentétben ő rendszervédőnek nevez. Az utolsó egységben a kommün Horthy-kori és 1945 utáni megítélését veszi számba.

A szerző ugyan barokkos körmondatokban, mégis könnyen érthető stílusban, némi humorral megfűszerezve vezet minket végig a sokszor rémesnek is mondott 133 napon. Sokat idéz a forrásokból és számos alkalommal kitér egy-egy esemény vagy téma szépirodalmi és historiográfiai feldolgozottságára. A szövegben és a végén található irodalomjegyzékben számos újabb olvasmányhoz kedvet kaphatunk.

Rövid, tömör összefoglalása a magyar történelem egyik legmegosztóbb időszakának, amelyben minden benne van, amit tudni érdemes róla.

Sásdi Tamás