50 esztendő. Könyvnap / Könyvhét / Ünnepi Könyvhét. [1929-1979]. (Szerk.: Fülöp Géza. Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1979.
„A legnagyobb újdonság azonban az volt, hogy a könyv kivonult az utcára.”
Könyvet szerető emberként manapság természetesnek tartjuk, ha eljön a június, akkor készülhetünk az Ünnepi Könyvhétre, ahol találkozunk kedvenc íróinkkal és dedikáltatjuk újonnan, kedvezményes áron megvásárolt könyveinket a régebbiekkel együtt és még pár szót beszélgetünk is velük. Persze ha az adott személynél nincs kilométeres sor. A lassan százéves múltra visszatekintő rendezvény elindulásáról már többször megemlékeztek, jelen kiadvány az ötvenedik évfordulóra készült el a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése jóvoltából, a korszak neves könyvtörténésze, Fülöp Géza szerkesztésében.
A könyv öt részre tagolódik, az első egységben 84 oldalon Köves József tekinti át az eltelt fél évszázad eseményeit. Az elbeszélést Supka Géza felvetésével kezdi, majd végigvezet minket a szervezésen, közben pedig felvázolja a könyves szakma, az írók és az olvasóközönség Horthy-korszakbeli helyzetét. Ebből kirajzolódik, hogy a könyv akkoriban luxuscikknek számított és az irodalom képviselőinek többsége rossz anyagi helyzetben élte mindennapjait, az olvasás népszerűsítése mellett az ő megsegítésükre is szerveződött az évente egyszer megrendezendő esemény. A szerző végigmegy az egyes évek történésein, az első a Magyar Könyvhét elnevezést kapta, majd 1952-ig Könyvnapokként regisztrálták, onnantól nevezték át Ünnepi Könyvhétre. Azt is láthatjuk, hogyan alakul ki az erre az időre kiadott könyvek jegyzéke, amire eleinte csakis magyar szerzők műve lehetett, majd a szocialista időszakban fokozatosan rákerültek a Nagy Testvér országából származó írók művei, ahonnan természetesen a Lenin összes nem hiányozhatott. Közben átélhetjük, hogyan hatottak a lebonyolításra a zsidótörvények és milyen volt német megszállás árnyékában megrendezett 1944-es alkalom. A háború végén megemlíti a könyvszakma újjászerveződését a Szikra Könyvkiadó megalakulásával, és hosszasan elidőz az első szabadnak nevezett Könyvnapon, amit a kaotikus viszonyok miatt csak júliusban tudtak megrendezni. Innentől kezdve előtérbe kerül a dolgozó nép és olcsóbb lesz a könyv, és az írókkal való találkozás lehetősége lesz a rendezvény fő funkciója Megemlíti, hogy egyszer maradt el a könyvek ünnepe az idők folyamán, mégpedig az 1956-os forradalom miatt 1957-ben. Az ötven év áttekintése után a következővel zárja a sort a szerző:
„A művelődésnek sok formája van ugyan, de minden formájának nélkülözhetetlen eszköze a könyv. S abban, hogy a könyv minél szélesebb közönséghez, s mind rendszeresebben jusson el, a jövőben is nagy szerepük lehet az ünnepi könyvheteknek.”
A szövegen érződik, hogy a szocializmus idején íródott, számos idejétmúlt kifejezéssel találkozunk a tárgyalás során, mint a felszabadulás vagy az ellenforradalom, mégis a könyv története iránt érdeklődő olvasó számára kiváló látleletet ad a Horthy-korszak és a szocializmus egy részének könyvszakmai életéről. Sokat idéz a korabeli sajtóból és visszaemlékezésekből, ezekből többek között Benedek Marcell és Márai Sándor gondolatait is megismerhetjük egy-egy év rendezvényével kapcsolatban. A szöveget nagyon gazdag képanyag egészíti ki, ami még közelebb hozza hozzánk az olvasottakat.
A kötet nagyobb része egyfajta statisztikaként szolgál. a legnagyobb terjedelmet a könyvheti kiadványok jegyzéke teszi ki, ami 385 oldalon sorolja fel évekre lebontva az eseményekre megjelent könyvek adatait. A végén szintén éves bontásban a sajtóban megtalálható cikkek bibliográfiáját böngészhetjük végig.
Ajánlott azok számára, akik szeretnék végigtekinteni, hogyan zajlott le napjaink egyik legnépszerűbb könyves eseményének első öt évtizede, és emellett a szakma működésében is szeretnének kicsit belelátni.
Sásdi Tamás
