Bihari Péter: 1914. A nagy háború száz éve. Személyes történetek. Kalligram Kiadó, 2014.
„A gondolkodó emberek számára a napnál világosabb volt, hogy a „nagy háború” évei alapvető törést jelentenek Európa életében; a szakadék egyik oldalán a „régmúlt”, másik oldalán a „jelen” található.”
Az első világháború témáját kilométernyi szakirodalom és regény dolgozta fel, napjaink egyik legnépszerűbb témája a még pusztítóbb második világégés mellett. A marxista történetírás legrészletesebb összefoglaló munkáját Galántai József jegyezte, a rendszerváltozás után véleményem szerint Bihari Péter monumentális monográfiája a legteljesebb, amely a századik évfordulón jelent meg.
Az 1914 – A nagy háború száz éve nemcsak a terjedelme (576 oldal) és nagysága miatt lóg ki a sorból, hanem, mert szinkronban tárgyalja a Nagy Háború egyetemes történeti és magyarországi eseményeit. Az alapozást is nagyon távolról kezdi, egészen a német egység kialakulásánál, ahol a Bismarck által vezényelt poroszok legyőzik a franciákat Sedannál és megszületik a nagynémet egység, Franciaország pedig a revansvágytól kezd el égni. Innentől kezdve mutatja be a szövetségi rendszerek kialakulását, kezdve a három császár szövetségével, majd a kettős és hármas szövetséggel, a francia-orosz és végül az antant kialakulásával, de kitér olyan eseményekre is, mint a párducugrás, a fashodai incindens, Bosznia annektálása és a Balkán háborúk. A politikai események mellett részletes képet rajzol a boldog békeidők társadalmáról és kultúrájáról, teljességében látva azt az időszakot, amelyet letarolt a négy évig tartó erőszakhullám. Mire kialakulnak a szembenálló tömbök, érezhetjük, hogy csak egy szikra kell és lángra lobban minden. Ez pedig eldurran 1914 forró nyarán, amikor Gavrilo Princip lelövi Ferenc Ferdinándot. Egy hónappal később elindul a régóta tervezett összecsapás, amelyet mindkét fél rövidnek gondol, mégis négy évig tartó öldöklés lesz belőle. A szerző kiválóan végigviszi a hadieseményeket, részleteiben leírva a frontokat és nem hagyja ki az ismertebb csatákat, mint a marne-i, a tannenbergi, a przemysl csata, a Bruszilov-offenzíva, a verduni vérszivattyú, a somme-i pokol és a német hadsereg fekete napja Amiens-ben. A hadi események mellett kitér arra is, hogyan élték át a katonák a háború egyes mozzanatait, a lövészárok mindennapjait, a hadifoglyok sorsát és a karácsonyi barátkozást. Képet kapunk a technikai háttérről is, földön, vízen, levegőben egyaránt, szerencsére élvezhető formában. A hátország mindennapjaiba is rendkívül részletes betekintést nyerhetünk. A szerző eloszlatja azt a tévhitet, hogy az emberek ujjongtak a háború kitörésekor, és végigvezet azon bennünket, ahogy a hadviselő felek közül mindenki a békét várja már. Külön kitér a művészet és a tudomány háborúellenes reagálására.
A magyar történelem eseményei is központi szerepet játszanak, a háború kitörésekor kiemelve Tisza István szerepét, ahogy fokozatosan feladja az összecsapást ellenző elveit és a hadiesemények forgatagában a végóráit élő dualista Magyarország politikai élete is kirajzolódik előttünk, külön kiemelve IV. Károly megkoronázását.
A háború vége felé kiesik a küzdelemből Oroszország, amely által még az orosz forradalom is terítékre kerül, amelyet a szerző végigvezet a polgárháború keresztül a Szovjetunió megalakulásáig. Az őket felváltó amerikaiak érkezésével pedig megérkezik az antant számára a felmentő sereg, amelynek kicsit más a viselkedése, mint az európaiaknak.
A lövészárkok pokla mellett részletes képet kapunk még a nők egyenjogúságához vezető útról és arról a folyamatról, amely által a későbbiekben fellángolt az antiszemitizmus.
A hadiesemények végeztével a szerző még bemutatja a békekötéseket, és a négy év harcot követő káoszt, amelyben szerepet kap a német forradalom, a spanyolnátha tombolása és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, külön kiemelve a magyarországi eseményeket egészen a trianoni békeszerződés aláírásáig. A legvégén pedig összehasonlítást kapunk a 20. század két nagy világégéséről.
A monumentális munka szövege a szakkönyvekhez szokott olvasó számára könnyen követhető, a szerző nagyom sokat idéz a forrásokból, és a történelemórákról ismert eseményeket az egymás ellen harcolók szívbemarkoló sztorijaival egészíti ki. A szöveg megártésát számos táblázat segíti, és gazdag képanyag hozza hozzánk a témát még közelebb. A végén pedig egy részletes bibliográfia kalauzolja olvasót a témában való további elmélyülésben, amelynek elején még Nagy Háborút feldolgozó regények is helyet kaptak.
A témát teljes egészében körbejáró munka ajánlható mindenkinek, akit érdekel a történelem, ezáltal más színben fogja látni a 20. század elejének meghatározó eseményét. A végére pedig hagynék egy idézetet, amely a könyv egyik zárómondata is egyben:
„A nagy háború okozta sebek begyógyultak, de a sebhelyek még napjainkban sem tűntek el nyomtalanul.”
Sásdi Tamás
