Koronás portrék (szerk.: Szvák Gyula). Kozmosz Könyvek, 1987.
„Az uralkodók, ha származásukról esik szó, sehol a világon nem tartoznak a szerény emberek közé, családjuk eredetének kiszínezése, misztikus ködbe burkolása a legutóbbi időkig olyan általános volt, hogy a túltengő fantáziát akár e professzió foglalkozási ártalmának is nevezhetjük. Ám a jó származásnál is van jobb, s ha valaki a legeslegjobbat akarja, akkor nem marad más választása, egyenesen a Bibliáig kell visszanyúlnia, legalábbis a világ mediterrán emlőkön nevelkedett részén.”
A történelmi ismeretterjesztés egyik legnépszerűbb műfaja az életrajz. Jelen munka a szocialista időszak egyik utolsó terméke, amelyben a kötetet szerkesztő hangsúlyozza, hogy az időszak történetírása az uralkodók életrajzait jórészt elhanyagolta és mást állított a középpontba:
„Arra tanítottak bennünket, hogy a történelem előrehaladása nem más, mint a cselekvő emberek egymást erősítő vagy éppen keresztező tetteinek eredője, ám a prakticizált történelmi tudatban – vélhetően a könnyebb taníthatóság miatt – egy vulgáris magyarázat terjedt el a személyiség és a történelem viszonyáról. Tankönyveinkben, kézikönyveinkben ennek megfelelően sokat olvashatunk termelőerőkről és termelési viszonyokról, viszont alig valamit az emberről, aki előmozdította vagy gátolta azok fejlődését. […] Talán, mert a királyok jelentős időn keresztül mostohagyermekei voltak a közelmúlt történetírásának, de bizonnyal az egyén szerepét lekicsinylő nézettel folytatandó vita logikájából adódóan is, olyan személyiségek élettörténeté kísérjük most nyomon, akik a történelmi események tanúsága szerint nagy hatást gyakoroltak az események menetére”.
A könyvben tizenöt uralkodó életét kísérhetjük végig tizenkét történész tollából, átlagosan 20-30 oldal terjedelemben. Van köztük véreskezű despota és rossz időszakban uralomra került egyén egyaránt. Korszakok szerint szinte egységesen lettek elosztva, öten a középkor, öten a kora újkor, négyen a 19. század és egy a 20. század egy-egy érdekes karriert befutott uralkodói közül kerültek ki. Közös a tanulmányokban, hogy az aktuális szerző elhelyezi az adott személyt térben is időben, felvázolja a fontos történeti előzményeket és jobban arra koncentrál a tárgyalás közben, hogy milyen hatással volt az aktuális uralkodó a történelem menetére.
Ezáltal képet kapunk arról, hogyan került a normannok birtokába Anglia, beleláthatunk a pápaság és a császárság harcának végső szakaszába, végigkísérhetjük Timur Lenk ámokfutását. Ugyan az életrajzok önmagukban is olvashatók, mégis pár munka között találunk összefüggést. Ilyen az egy korban élt Podkebrád György és a brutalitásáról híres Vlad Tepes, akiket Hunyadi Mátyás személye köt össze, de az osztrák örökösödési háború és a felvilágosult abszolutizmus kapcsolja össze a porosz II. Frigyest és a kalapos királynak is nevezett II. Józsefet. XV. Lajos és Stuart Károly esetében a tanácsadók hatása figyelhető meg, és az, hogyan jutott el mindkettejük országa egy-egy történelmi korszakot lezáró és elindító forradalomhoz. Az oroszok esetében (I. Pál és II. Miklós) átérezhetjük a végtelen kegyetlenséget, Miklós esetében ráadásul a fejetlenséget is. Elénk tárul még III. Napóleon kalandos hatalomra kerülése, Ferenc József maradi személyisége és két olyan figura is felbukkan, akik kettős arculatot mutatnak: a belga II. Lipót egyszerre volt az alkotmányos monarchiaként berendezkedő Belgium királya és a gyarmatosítás után Kongó abszolutisztikus módszerekkel kormányzó diktátora. Hailé Szelasszié pedig miközben Etiópia mindenható császára volt, modernizálta országát és behozta országát a nemzetközi köztudatba.
Egy tanulmánykötet velejárója, hogy ahány szerző, annyiféle stílus található benne. Ennek köszönhetően egyes életrajzok kevésbé érdekesen lettek megírva, míg mások nagyon olvasmányosak és a humor sem hiányzik belőlük. Minden fejezet elején egy-egy kép található az aktuálisan tárgyalt személyről, ami közelebb hozza őket az olvasókhoz. Egyedül az irodalomjegyzéket hiányoltam a kötet végén, de ez nem von le semmit a munka értékéből.
Kiváló életrajzi válogatás a 1980-as végéből, bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmet és szívesen olvasnak olyan munkákat, amelyek egyszerre több korszakot ölelnek fel!
Sásdi Tamás
