Kérdések és válaszok Budapestről (szerk.: Ignácz Károly). Napvilág Kiadó, 2024.
„Úgy is mondhatjuk, hogy Pest, Buda és Óbuda alapvetően a maga életrevalóságából lett főváros a 19. század közepére.”
Budapest egyesítésének 150. évfordulójára számtalan kiadvány jelent meg, a regények között a Történelmiregény-írók Társaságának 16 szerző által írt kötete vitte a prímet. Az ismeretterjesztő szekcióban foglal helyet jelen kötet, amely a Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozatában jelent meg.
Az Ignácz Károly szerkesztésében megjelent munkában 92 kérdés és válasz található, amelyet 10 szerző válaszolt meg maximum egy-két oldal terjedelemben. A kötet kisebb hibája, hogy a ezek egymásutániságában semmiféle logika nem található, egyes témák pedig oldalakkal később ismét visszaköszönnek más megvilágításban. Ugyan a könyv végén található egy tematikus elrendezés, véleményem szerint jobb lett volna e szerint szerkeszteni a kötetet.
Ezt leszámítva egy kiváló ismeretterjesztő munkával állunk szemben, amelynek az első kérdése azt feszegeti, hogyan vívta ki magának Pest-Buda az elsőséget a magyar városok között. A kisebb tanulmányoknak is beillő válaszok időbelisége a dualizmus időszakától a Horthy-rendszeren ált a szocializmuson keresztül napjainkig terjed. Van, amelyik csak egy korszak eseményét írja le és olyan is akad, amely egészen napjainkig vezeti le az adott történetet. A válaszokban képet kapunk arról, hogy milyen volt az élet az olykor bűnösnek kikiáltott városban, hogyan alakult ki a mai Nagy-Budapest területe, kik álltak a város élén. Miközben megelevenedik előttünk az egykori kávéházi kultúra, betekintést nyerünk a város sötétebb oldalába is, mint az első bankrablás, vagy a prostitúció helyzete. Láthatjuk, hogy a nagyvárossá válással milyen lesz az itt élő ember viszonya a hóval és a gyásszal, mennyire tűnnek el a betelepülők életéből a faluról hozott régi népszokások. Megtudhatjuk, hol szálltak meg a híres emberek, hol ettek a városban lakó emberek, illetve hol szerezték be az általuk elkészített ennivalók alapanyagait és szóba kerül a közlekedés is. Megismerjük, miért nem sikerült a Nyugati téri felüljáró építése, kik azok a panelprolik és a főváros lakóinak politikai megoszlásával is tisztában leszünk a kötet végére.
Maga a kötet olvasmányos, kevésbé érződik, hogy tíz különböző személy írta a válaszokat. A 92 tanulmánynak is beillő írás után egy kisebb szakirodalmi válogatás található, amely segíti az olvasó további elmélyülését bizonyos témákban. Mellékletként pedig Budapest három térképe létható, amelyen a kerületek beosztásait figyelhetjük meg 1873-1930, 1930-1949 és 1994 után. Az ehhez tartozó leírással pedig képben leszünk azzal, hogy milyen logika van a fővárosi kerületek eloszlásában.
A fentebb említett hiba ellenére a kötet bátran ajánlható azoknak, akik kisebb történeteket szeretnének olvasni fővárosunk múltjából!
Sásdi Tamás
