Oross András: EUrópa GÉNiusza. Savoyai Eugén élete és kora (1663-1736). Sziluett - Korszerű Történelmi Életrajzok-sorozat. Kronosz Kiadó - Magyar Történelmi Társulat, 2014.

„A zentai csatában aratott győzelme miatt neve a középiskolás tankönyvekben szerepel, ennek ellenére – és mindez többé-kevésbé természetesnek is tekinthető – alig ismerik.”

Történelmi tanulmányaink során számos személlyel találkozunk, akik fontos szerepet játszottak történelmünk alakulásában, mégis alig tudunk róluk többet annál, hogy egy adott csata győztes hadvezérei voltak, ráadásul nevüket sokszor viszontlátjuk épületeken vagy köztéren. Savoyai Eugén vagy Jenő közéjük tartozott jelen kötet meg megjelenéséig, amely a Kronosz Kiadó Sziluett-sorozatában jelent meg Oross András tollából.

A szerző már a bevezetőben érzékelteti, hogy nem lineáris vezetésű életrajzzal van dolgunk, ennek megfelelően az egyik legfényesebb győzelmével, a péterváradi csatával és Temesvár visszafoglalásával kezdi az életrajz tárgyalását. A csata részletes leírása mellett még bővebben kifejti az ahhoz vezető előkészületeket és rámutat, ezen események brutális valóságára:

„Sajnos minden csata elengedhetetlen részei azok a szörnyű jelenetek, amikor lehullott fejek, félbevágott végtagok, megcsonkított testek, kificamodott lábak, kilátszó fehér csontok, kiömlött belső szervek borítják be a festményeken sokszor oly idilli csatamezőt. A képekről és a leírásokból nem tudatosul, de az orrunk azonnal megérezné azokat az erős és émelyítő szagokat, amelyeket az egymással harcoló katonák és lovak, valamint már a haláltusájukat vívó, elhullott emberek és állatok bocsátanak ki magukból. A Savoyai Eugén csatáiról készített festményeken – amelyeket ő maga rendelt meg és maga adta az utasításokat a festőnek, hogy mi szerepeljen rajta – az ilyen jelenetek mindennaposak. A győztes hadvezér és a rohamozó katonák lovai alatt látszanak a legyőzötteket szimbolizáló emberi maradványok.”

Ezután kisebb időugrással végigvezet minket azon, hogyan őrizték emlékét az őt követő korszakokban, és részletesen kitér arra, hogyan lett lovasszobra a budai Várban. Ezt követően tér rá a tematikus bemutatásra, és a származásának leírása közben felvázolja  Európa hatalmi viszonyait a harmincéves háborút követően, kiemelve a Habsburg – Bourbon vetélkedést, az Oszmán Birodalom elleni harcot és szőrmentén az északi háborút is érinti. Közben pedig elénk került az ifjú Eugén, akit a francia udvarban nem akarnak katonaként alkalmazni, inkább egyházi pályára szánják. Ezt követően kerül a Habsburg udvarba, ahol a török elleni felszabadító harc egyik főszereplője lesz. A szerző külön kitér a Savoyai család bemutatására és a Habsburg Birodalom rendszerére is. Utána tematikusan elemzi a tevékenységét, először a hadvezérit mutatja be, ahol nagyon keveset szól a híres zentai csatáról, majd jön a Habsburg udvarban betöltött hivatalnoki, végül a diplomáciai tevékenysége. Külön kiemeli a szerző, hogy miért különleges, hogy helyt tudott állni egyszerre több pozícióban:

„Ritka az a személy, aki egyesíteni tudja magában a képességet a harctéren történő hidegvérű döntéshozatalra és merész taktikai manőverekre, ugyanakkor higgadt és kitartó tud maradni a tárgyalóasztal mellett.”

Olvashatunk még az általa építtetett épületekről, ezek közül kiemelendő a bécsi Belvedere palota és a Ráckevén található kastély. Megismerhetjük magát az embert, a munkán kívül mivel töltötte szabadidejét és kiknek a társaságában volt legszívesebben.  Szóba kerül Eugén és Magyarország kapcsolata, és a szerző megjegyzi, hogy volt idő, amikor a magyarok ellenségeként tartották számon, és milyen ironikus, hogy a zentai csatában a vesztes oldalon részt vevő Thököly Imrének frekventáltabb helyen található a szobra, neki pedig csak egy tér és egy lovasszobor jutott a budai Várban. Végszóként végül az kerül bemutatásra, hogy a tárgyalt személy miért ismertebb a magyar közbeszédben Jenő néven.

A furcsa szerkezetű életrajz szövege eléggé felemás képet mutat. A szerző kiválóan érdekfeszítően mutatja be a hadtörténeti és az emlékezetpolitikai részeket, viszont a korszakok felvázolása, valamint Eugén hivatali és diplomáciai tevékenysége kevésbé sikerült olvasmányosra, olvasás közben könnyen bele lehet veszni ezekbe a részekbe. A kötet rendkívül gazdag kép-és térképmelléklettel rendelkezik, ezáltal a tárgyalt személyt közelebb hozza hozzánk és az általa megvívott csatákat térben is tudjuk követni. A szokatlan tárgyalási mód ellenére ajánlott olvasmány mindazoknak, akik érdeklődnek a török kiűzésében szerepet vállaló személyek életrajza iránt!

Sásdi Tamás