Kasza Péter: Egy korszakváltás szemtanúja. Brodarics István pályaképe. Sziluett - Korszerű Történelmi Életrajzok-sorozat, Kronosz Kiadó - Magyar Történelmi Társulat, 2015.
„Ha elképzelünk egy űrlapot, amely Brodarics személyi adatait tartalmazza, azon több fontos információt is találhatunk származásáról (nemes), tanulmányairól (humanista, kánonjogi doktorátussal) vagy éppen a foglalkozásáról (diplomata), de ha a korabeli társadalomban próbáljuk meg elhelyezni őt, a legfontosabb adat mégiscsak az lenne, amely szerint Brodarics a klerikusok közé tartozott.”
A mohácsi vész egyik fontos eseménye történelmünknek, hisz ebben a vérfürdőben gördült le a függöny a középkori Magyarország számára. Tanulmányainkból ismerjük a lefolyását, közismert, hogy a mészárlást túlélő Brodarics István visszaemlékezései alapján tudjuk mi is történt ott. Személyéről kevés feldolgozás született, legutóbb a Kronosz Kiadó Sziluett-sorozatában Kasza Péter vázolta fel a pályáját, több-kevesebb sikerrel.
Az előszóban megtudhatjuk, hogy a szerző először az egyetemi szakdolgozatában foglalkozott először Brodarics személyével, majd ez tovább fejlődött doktori disszertációvá, végül könyv alakban is napvilágot látott. Ezt követi egy historiográfiai ismertetés, amelyben azt a három munkát ismerteti, amely az idők folyamán a tárgyalt személlyel foglalkozott, számba veszi Székely Samu, Sörös Pongrác és Kujáni Gábor munkáit, a tárgyalás során pedig sokszor visszakanyarodik hozzájuk.
A könyv nagyobb részére a tapogatózás jellemző, hisz sokat nem nagyon tudunk a mohácsi csata leírójáról. A szerző szinte csak találgat, hogy mikor születhetett, hány évesen kerülhetett egyetemre, de azt bizton állítja, hogy még láthatta a Mátyás alatt virágzó reneszánsz udvart és a fokozatos hanyatlást a Jagellók idején. Amit biztosra tudhatunk, hogy a török veszedelmet megelőző időkben itáliai és lengyel követként működött, miközben többször szenvedett a köszvénytől. A mohácsi vészt követően végigvezet minket azon az úton, ahol Brodarics először Ferdinánd pártján állt, majd fokozatosan Szapolyai híve lett. Hosszan ecseteli a tevékenységét a váradi béke tetőre hozásában és Szapolyai és Jagelló Izabella frigyének megkötésében.
A diplomáciai karrier után a művelődéstörténeti vonatkozások kerülnek előtérbe, amelyben kiderül, hogy támogatta a már halott Janus Pannonius műveinek nyomtatásban való megjelentetését, szól a külföldi kapcsolatairól, többek között Erasmusszal való viszonyáról is.
Külön fejezetet szentel a mohácsi csata leírásának, először kicsit túlságosan sokat foglalkozik azzal, mikor írhatta meg a művet, majd ismerteti a tartalmat és azt, mikor jelent meg először nyomtatásban. Külön kiemeli azt is, hogyan ábrázolta II. Lajost és Szapolyai Jánost.
Az utolsó egységben az egyházi karrierjéről olvashatunk, végigkövethetjük hogyan lesz pécsi majd váci püspök és a reformációhoz való viszonyával is képbe kerülünk.
A sok tapogatózás mellett a kötet élvezhetőségét nagyban nehezíti a szerző stílusa. Érezhető, hogy egy doktori disszertációból átemelt szöveggel van dolgunk, ennek köszönhetően az olvasmányosság kevésbé jellemző rá. Olyan felvetéseket is hosszan elemez, amelyeket pár mondatban el lehetne intézni, legjobb példa erre a mű keletkezésének ideje, ahol egy római I-es láthatósága vagy kevésbé láthatósága miatt időzik el azon, hogy mi szól a két évszám mellett és ellen a megjelentést illetően és ez már kicsit túl sok egy ismeretterjesztő kötetben. Ugyan sokat idéz a korabeli forrásokból és a tárgyalt munkákból, emellett gazdag képanyag egészíti ki a kötetet, ez kevésbé segít a kötet élvezhetőségén. A tárgyalást követően találunk még egy időrendi táblázatot és egy szakirodalom jegyzéket is.
Nem egy könnyed nyári olvasmány, mégis ajánlott azoknak, akik kíváncsiak egyik legnagyobb tragédiánk szemtanújának életére, főleg arra, milyen karriert futott be két korszak határán!
Sásdi Tamás
