Ungváry Krisztián: Beugrás. Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen. Open Books, 2024.

„Kassa bombázásáról már rögtön a légitámadás után különféle legendák kaptak szárnyra, de ezek nem jelenhettek meg a nyilvánosság előtt. Mindez azért sokatmondó, mert arra utal, hogy a kortársak közül is sokan azonnal megértették, hogy itt valójában csupán egy ürügyről van szó.”

Sokszor már azt hisszük, a második világháború témája már annyira túl van írva, hogy kevésbé lehet újat mondani. Erre cáfol rá legutóbbi könyvében Ungváry Krisztián, aki a kiugrást feldolgozó 2022-es munkája után most az ország hadba lépésének körülményeit vizsgálta meg.

A bevezetőben a téma historiográfiáját ismerteti, majd a háromhatalmi egyezmény és Magyarországra vonatkozó részei kerülnek terítékre. Ezután következik a német hadjárat kezdete, amelyet akkor a magyar politikai elitből a bolsevizmus elleni keresztes hadjáratként értelmeztek. A szerző források felvonultatásával megcáfolja azt a tévhitet, amely szerint az ország belépését németek kényszerítették ki, ehelyett azt állapítja meg, hogy főleg Werth Henrik és Horthy Miklós szorgalmazta a csatlakozást önként és dalolva. A felajánlkozást Hitlerék több mint tíz alkalommal utasították vissza, és az elbeszélésből azt is megtudjuk, hogy nem akarták semmivel sem viszonozni a csatlakozást, ráadásul nem egyenrangú félként tekintettek a magyarokra. Ungváry még azt is megemlíti, hogy a nácik hogyan viszonyultak a többi velük szövetséges ország esetleges részvételéhez. Ír még arról, hogy milyen területgyarapodásra számított a magyar politikai elit egy német győzelem esetén és persze előkerül az a félelem, hogy a bécsi döntések eredményeit elvesztik, ha nem mennek a Wehrmacht oldalán harcolni a végtelen szovjet mezőkre. Külön szól a kassai bombázásról, amit egy véletlen balesetnek ír le, ami jó ürügy volt a hadiállapot kinyilvánítására.

A szerző a tőle megszokott alapossággal és követhetően írja le a gondolatait. Sokat idéz a forrásokból és azokat ütközteti is egymással és a témával foglalkozó kollegáinak megállapításaival, különösen Szakály Sándor kutatásait támadja meg. Külön érdekesség, hogy az eddig sokat szidott Bárdossy Lászlót szinte úgy mutatja be, mint aki lényegében Horthy helyett vállalta el a bűnbak szerepét és vitte el a balhét a háborúba való belépés miatt. Míg a kormányzóról sejtelmesen csak annyit mond, hogy lényegében a belépés körülményeiről semmit sem ír a memoárjában és a kassai bombázást követően napokra eltűnt.

Az alig 220 oldalas törzsszöveg megértését számost térkép segíti és a megemlített személyek képeit is megcsodálhatjuk olvasás közben. A legvégéről nem maradhat el az irodalomjegyzék, ami a témában való továbbolvasásra buzdíthat minket.

Rövid, de ugyanakkor elgondolkodható írás, amelynek megállapításai új színben ábrázolják Magyarország csatlakozását a Szovjetunió elleni hadjárathoz. Ajánlott azok számára, akik a hadba lépést egy más megközelítésből szeretnék megismerni!

Sásdi Tamás