Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár. Magyarország, 1944. Jaffa Kiadó, 2024.

„Nem nagyon találni eufórikus megnyilvánulást, az „eljött a mi időnk” feletti örvendezést: gyűlölködő, rosszindulatú, savanyú emberek irányították az ország sorsát 1944 nyarán, érezve azt, hogy valami náluk sokkal erősebb közeledik feléjük.”

A második világháborút, azon belül Magyarország részvételét feldolgozó könyvekkel annyira el van látva a könyvpiac, hogy már unalmasnak tűnhet a téma. A katonai részvételt és a technikai hátteret taglaló írások mellett Ablonczy Balázs újdonsága egy igazi kuriózum, mert arról szól, hogy a hátországban hogyan élték meg az emberek az utolsó nyugodt hónapokat, amikor még a szovjet „felszabadítók” sehol sem voltak.

A szerző 1944 nyarának eseményeit tárja elénk a tőle megszokott alapossággal. A kezdeti dátum az ebben az évben megrendezendő Könyvnapok, a mai Ünnepi Könyvhét elődje. Érezhetjük, hogy nem akármilyen rendezvényről van szó, hiszen ez az első úgymond „zsidótlanított” könyves esemény, amelynek kifejezetten örül a kormánypropaganda. A leírásban tájékozódhatunk a rendezvényre megjelenő újdonságokról és a legjobban fogyó kiadványokról. Ezután a szerző külön kitér a magyarországi holokauszt olajozottan működő gépezetére és meghatóan érzékelteti velünk ennek eredményét:

„Amikor az utolsó kocsi zörgése is elhalt, az utolsó gettót is kiürítették, és már az utolsó üres zsinagóga ablaktábláit csapkodta a hirtelen feltámadó júliusi szél, aztán már csak egy buta kis csirke szaladgált Weiszék udvarán: akkor nagyon nagy csend lett. A vidéki Magyarországon nem voltak többé zsidók, kivéve azokat, akik munkaszolgálatban voltak.”

Leírja a hatalom működését, először azt az ámokfutást a kultúrában, amelyet Kolozsváry-Borcsa Mihály vitt véghez. Ezután rátér a Sztójay-kormány tevékenységére, amely arra törekedett, hogy végleg eltörölje az 1867 óta érvényben levő értékeket és megteremtse az igazi Magyarországot – papíron. Igaziból azt követhetjük végig, hogy a kormány lényegében semmit sem csinál, ezt pedig kiválóan szemlélteti a kiragadott idézet:

„A parlament képviselőháza és felsőháza mindösszesen egyetlen ülést tartott egész nyáron (még június elején), amelynek során semmiféle érdemi munkát nem végeztek, hacsak a két kamara saját, 1944 júniusában lejáró mandátumának hosszabbítását nem tekintjük annak.”

Az országot irányítók mellett képet kapunk Bethlen István sorsáról is, ahogyan folyamatosan menekülőben volt a németek elől. Az impotens politika megismerése után bepillantást nyerünk az emberek mindennapjaiba, azt, ahogyan a hétköznapok polgára átélte a bombázások szörnyűségeit és hallotta, hogy mi a helyzet a fronton, viszont mellette még tudott magának élelmiszert venni és eljárt moziba, színházba és egy utolsó nyaralásra is volt lehetősége a Balatonnál. Azonban már közeleg a szovjet vihar, amelyet jól szemléltet a keletről menekülők áradata és bizony a fronttól való félelemben sokan országon belül is útra kelnek. Az utolsó előtti részben megismerhetjük ebben az időszakban a csángók és a magyarországi görögkeletiek helyzetét, valamint egy magyarságról szóló sikerkönyvet, amely elég nagy vihart kavart. A lezárásban pedig azt a falut ismerhetjük meg, amelyet először ért el a vörös veszedelem és olvashatunk a szerző személyes érintettségéről is a könyv megírása kapcsán.

Az ismeretterjesztő könyvekhez képest a szerző stílusa rendkívül olvasmányos, a komor történet felkavaró leírásait olykor kissé morbidnak ható humorral oldja, amelyen az olvasó akár kínjában is nevethet. ezeket jól szimbolizálják a következő idézetek:

„Ismeretes, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő pisztolylövésekkel fogadta a rátörő német biztonsági rendőrség tagjait, saját fürdőszobai vízmelegítőjében azonban nagyobb kárt tett, mint a géppisztolyos SS-legényekben.”

„A házat tulajdonló cégnek óvóhelyet kellett építenie, és megindult a beszerzések vég nélküli sora is: kézifecskendők, sebkötözőcsomagok, jelzősípok, szikracsapó-nyelek, karszalagok a légoltalmisoknak (darabja 1 pengő 5 fillér az egyébként német tulajdonú Ipari és Gázvédelmi Eszközök (IGÉVÉ) Kft-től, sípzsinórok 24 fillérért), később acélsisakok (a drágább verzió 26,67 pengő), fejszék, fecskendő, vedrek, zseblámpák, mosdóállvány, 10 literes víztartály, szerszámkészlet, fatábla, ácsszekercék, keresztkalapácsok, tartályok, kékfényű villanykörték – a közös helyiségek hamarosan úgy néztek ki, mint egy Praktiker.”

„A német bevonulás után elkezdtek záporozni a behívók munkaszolgálatra és katonai szolgálatra, a SAS-behívó lett a végzet üzenete. ("Sürgős, Azonnal, Siess!" volt állítólag a rövidítés, de a költészetre és viccekre minden körülmények között alkalmas magyar nyelv ezt is átfordította: „Siess Adolfnak Segíteni” lett a megoldás.)”

A szerző nagyon sokat idéz a korabeli forrásokból, ezáltal közelebb hozza hozzánk a korabeli emberek gondolkodását, emllett két térkép segíti a jobb megértést a Mozgásban című fejezetben.

Ablonczy Balázs egy érdekes szeletet vágott ki Magyarország történetéből, amely eddig kevésbé volt bemutatva, ezáltal műve egy üde színfoltot képez a második világégést feldolgozó szakirodalomban. Magyarország 20. századi története iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!

Sásdi Tamás