Matthew Longo: Áttörés. A szabadság álma és a vasfüggöny leomlása. Rubicon Intézet, 2024.

„Ez a lehetetlen események ideje volt – kivételes állapot –, egy felfordult normalitás, amely átnyúlt a határon.”

Közelmúltunk nagy eseményei azért különlegesek, mert meg lehet szólaltatni azokat az embereket, akik átélték. Ilyen a rendszerváltozás hajnalán megrendezett Páneurópai Piknik is, amelyet az amerikai politológus, Matthew Longo dolgozott fel a korabeli források és a témában megjelent írások segítségével, valamint az oral history módszerével.

Az előszót követően először a 80-as évek végének Magyarországát mutatja be Németh Miklós kormányra kerülésének kezdetétől. Kádár már nincs a hatalomban, viszont ott van még Grósz, aki ellenez minden reformot, Németh viszont látja, hogy ezek nélkül nem lehet tovább haladni. Van benne félelem a Szovjetuniótól, de ekkor érezhetően Gorbacsov nem tanúsít semmiben ellenállást. Részletesen kitér Pozsgay Imre 1956-ot átértékelő beszédére, valamint Nagy Imre újratemetésére. Miközben felvázolja a nagypolitika eseményeit, bemutat egy Debrecenből induló, kisemberek általi szervezkedést a vasfüggöny lebontására, ami egy piknikben nyilvánul meg az osztrák határnál. Részletes betekintést nyerhetünk Filep Márta, Mészáros Ferenc és Nagy László munkájába, akik még a párt reformereivel is felveszik a kapcsolatot a rendezvény lebonyolításával kapcsolatban. A változás felé hajló Németh és Pozsgay pedig belemennek az esemény megrendezésébe, sőt Németh még a határzár felszámolását is bejelenti, amit a keményvonalas párttagok nehezményeznek.

A második fejezetben Németország kettéosztottsága kerül terítékre, az NDK működésén keresztül átérezhetjük a rettegés államát, hol mindenkit figyel a Stasi. Betekintést nyerhetünk a titkosszolgálat működésébe, és az állampolgárok félelemben tartásába. Emellett a szerző kitér arra is, hogy nyaranta a kelet -és nyugatnémet állampolgárok egyik találkozóhelye volt a Balaton, ahol a kémek szintén figyelték és sakkban tartották az amúgy is rettegésben élőket.

A könyv harmadik részében ér össze a két cselekmény, a nyaraló keletnémetek tudomást szereznek a piknikről és Sopron felé veszik az irányt. Itt a történeti leírás kicsit kalandszerűvé válik, hisz a szerző azok szemszögéből mutatja be az eseményeket, akik segítették a nyugatra menekülést, és akik átszöktek, illetve egy humánus határőrnek köszönhetően átmehettek a megnyitott átkelőn. Voltak akik itt mentek át tömegesen, és olyanok is akadtak, akik a kalandosabb utat választották, de végül szinte mindannyian nyugatnémet területen kötöttek ki végül.

Ezután az átkelést / áttörést követő hatásokról olvashatunk, amely elvisz minket Magyarországon a köztársaság kikiáltásáig és a szovjet csapatok kivonásáig, míg a két német államban a berlini fal leomlásáig és a nyugatiak és keletiek egyesüléséig. Utóbbinál azt is érzékelteti a szerző a beszámolók alapján, hogy mindez nem volt zökkenőmentes, az ossiknak és a wessiknek újra meg kellett szokniuk egymást.

A szerző a harmincadik évfordulóig vezeti az eseményeket, ahol már Németországban a keletnémet területen felnőtt Angela Merkel a vezető, emellett azokról is hírt ad, akik átjutását végigkövethettük. A magyar politika történéseit kicsit részletesebben adja közre egészen a 2015-ös szerbiai határon való kerítésépítésig, valamint beszámol a piknik jubileumi megemlékezéseiről, ahol szégyenszemre a szervezőket sokszor kihagyták az ünneplésből. Legvégén pedig a szabadság fogalmáról elmélkedik Isaiah Berlin és Hannah Arendt gondolatai alapján.

Rendkívül alapos munka, amelyet a szerző olvasmányos stílusa tesz különlegessé. A tárgyalás folyamán sokszor leírja a saját élményeit a megkérdezett személyekkel kapcsolatban, ami megadja az elbeszélés személyességét. A történeti részeket tárgyilagosan mutatja be, míg a megszólaltatott családok élményeit élményszerűen tárja elénk, mintha mi is velük együtt élnénk át az eseményeket.  A szöveget a szerző szebbnél szebb gondolatai teszik még színesebbé, amelyeket a múltról és a történelemről fogalmaz meg:

„A nagy történelmi narratívák rengeteg véletlent és esetlegességet fednek el. Elkerülhetetlennek állítják be azt, ami volt, és homályban tartják azt, ami lehetett volna.”

„Nagyon megindítónak találom, ahogy a múlt belevájja körmét a jelen húsába. Ahogy a megélt idő őrzi a régmúlt ragacsosságát.”

Az elbeszélést rendkívül gazdag képanyag hozza hozzánk még közelebb, amely által vizuálisan is beleélhetjük magunkat az olvasottakba.

Hiánypótló kötet, amely részben a magyarországi rendszerváltozás egyik fontos fejezetét dolgozza fel és szinkronban tárgyalja Németország újraegyesítésével együtt, kitekintve a jelen helyzetre.

Sásdi Tamás