Murányi Gábor: A sajtó szövedéke. Huszadik századi laphistóriák. Kronosz Kiadó, 2018.

Egy különleges sajtótörténeti könyvvel állunk szembe, amely a szerző elmondása alapján egy kirakós játék darabkáiból áll. És valóban, aki egy lineáris történetmesélő kötetre számított, annak kicsit csalódnia kell benne, de ha beleolvas, érezheti, hogy annyira nem is rossz ez. A kötet öt részre oszlik, az elsőben az igazi politikai hódolatról olvashatunk és akkor finoman fogalmaztam. Maga a szerző ironikus humora fűszerezi az első két részt, olykor mi is fogjuk a fejünket hogy ezeket hogy lehetett képes ember nyomdagépre vetni. Itt a fókuszban először Horthy Miklós éltetése, majd a háború utáni személyi kultusz eredménye van. Láthatjuk, mi történt a sajtóban Sztálin hetvenedik, illetve legjobb magyar tanítványa hatvanadik születésnapján, de azt is megtapasztalhatjuk miket írtak amikor Sztálin meghalt. A második rész már kicsit könnyedebb, itt különböző lapok különböző eseteivel ismerkedhetünk meg, például az újságíró-bállal, a kormánypárti sajtó helyzetével a Horthy-korszak idején, majd  láthatjuk, hogya szocialista időszak, mindenekelőtt 1956 milyen hatással volt a sajtóra. De találkozhatunk az emigráció lapjaival és a szamizdat kiadványokkal is. A kötet második részében a Magyar Nemzet van a fókuszban, megismerhetjük a nagyobb újságírók, mindenekelőtt a lapalapító Pethő Sándor életét, láthatjuk hogyan válik a kormánykritikus lapból betiltott, majd újra engedélyezett, végül a kisgazdák, majd a Hazafias Népfront tulajdonába kerülő lappá. Interjúkat is olvashatunk többek között Ember Máriával és a végén még portrékat is olvashatunk például Méray Tiborról és Vásárhelyi Miklósról. A szöveget képek, néhol karikatúrák egészítik ki, amely még közelebb hozza hozzánk az adott fejezetet. Ajánlható bárkinek, akit érdekel a magyar sajtótörténetnek egy olyan szelete, amely érdekes sztorikkal szórakoztatja az olvasóját!