Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság. Helikon Kiadó, 1988.

Marxista történetírásunk töredékben maradt sorozatának ezen kötete a hangzatos címével hívja fel az olvasó figyelmét. Ugyan gyilkosság van benne, viszont nyomozást nem találunk, csak a gyilkossághoz vezető utat, azt viszont eléggé részletesen.

A kötet lényegében in medias res indít, a napjainkig rejtélyes gyilkosságot írja le, ahogy az utókor számára fennmaradt, miszerint három katona berontott Tisza István lakására és egy kisebb szópárbajt követően lelőtték a gyűlölt miniszterelnököt, őt okolva a négy éve tartó szenvedésért. A gyilkosság leírása után a szerző visszamegy az időben és a Tisza család rövid bemutatása után egyből Tisza István pályakezdése kerül középpontba és kezdésnek a következő megállapítással indítja  a korszakban nagyon megosztó gondolatokat kiváltó politikus portréját:

„Alig akad ismert magyar politikus, akinek tettei, eszméi és egyénisége körül a szenvedélyek még életében oly magasra csaptak volna, mint Tisza István esetében. Évtizedeken át egyfelől rajongás, másfelől gyűlölet övezte. Sokakat felőrült az ilyesfajta centrális szerepkör. Tiszát azonban sem feltétlen hívei, sem ellenfelei nem befolyásolhatták. Kivonta magát a szenvedélyek gyűrűjéből. Mindig a maga útját járta, amit küldetéstudata, eszméibe, tetteibe vetett hite, saját értékének tudata kövezett. Elsősorban innen ered ridegségszámba menő zárkózottsága és egyben a terhesnek érzett népszerűség elhárítása is.”

Ezután láthatjuk politikai pályakezdését, először édesapja miniszterelnöksége alatt a dualizmus nyugalmi időszakában, ahol magáévá tette a kiegyezés eszméjét, majd következik a viharos századforduló, ahol már a politika alakítója volt. Külön láthatjuk amint próbálja letörni a folyton az obstrukció fegyveréhez nyúló ellenzéket és sajnos a szerző nagyon röviden és kevésbé érdekesen mutatja be, ahogy az ellenzék őmiatta szétveri a parlamentet. Végigkövethetjük, amint a dualizmus rendszere válságba kerül, kormányok követik egymást, de ő továbbra is ott van a politika színpadán, de csak a háttérben. Végigkövethetjük, hogyan viszonyul az első világháború kitöréséhez és nagyon részletesen bepillantást nyerhetünk abba, hogy az ő szemszögéből hogyan zajlott az utolsó magyar király megkoronázása. Külön fejezet szól a háború elvesztésének beismeréséről, majd megismerhetjük a közte és Károlyi Mihály között kialakult ellentétet, amely egy eléggé hosszú és véres párbajhoz vezetett köztük. Megismerhetjük a sikertelen merényleteket és képet kapunk azok elkövetőinek kilétéről is. Miközben eljutunk a kötet elején felvázolt gyilkossághoz, annak is tanúi lehetünk, amint összeomlik az Osztrák-Magyar Monarchia és hatalomra kerül a Károlyi-féle garnitúra. A szerző külön bemutatja milyen tévhitek fogalmazódtak meg Tisza István meggyilkolásával kapcsolatban és külön kitért az emiatt indított büntetőperre is a Horthy-korszakban. A végén pedig megismerjük a kortársak viszonyulását Tisza Istvánhoz és a Horthy-korszak és a szocialista időszak történetírásának Tisza-képét.

A kötet szövege kevésbé olvasmányos, ami egy ismeretterjesztő kötetnél alapkövetelmény lenne, a szerző sokszor az érdekesebb történéseket nagyon szűkszavúan mutatja be, talán ezért is 136 oldal mindössze a könyv. A történetet egy kisebb képmelléklet hozza hozzánk kicsit közelebb. A dualizmus története és azon belül a Tisza István személye iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány!