Hóvári János: A hűtlen Dobó. Helikon Kiadó, 1987. 

„A köztudatban Dobó István csak, mint az egri vár győztes kapitánya él, s pályájának további alakulásáról szinte senki sem vesz tudomást.”

Általános iskola hatodik osztályában mindenki találkozik Dobó István nevével, amikor kötelező olvasmányként a kezébe kerül az Egri csillagok. Történelemórán is csak Eger ostrománál esik róla szó, semmi több. A késő Kádár-kori Labirintus-sorozatban Hóvári János egészítette ki róla az ismereteinket, beleágyazva az időszak világtörténelmi eseményeibe.

A bevezetés egészen erősre sikeredett, azzal foglalkozik, hogy mindig nehéz olyanokról írni, akiket egy-egy nemzet hőseiként tisztelnek:

„A történész mindig nehéz helyzetbe kerül, ha olyan témáról ír, amely a romantikus nemzeti Panteon valamelyik alakjával kapcsolatos. A legtöbb helyen a világban – így hazánkban is – a közvélemény rossz néven vette és veszi, ha a historikusok a történelmi nagyságokat a maguk mindennapi hús-vér valóságukban mutatják be. Sokan az intimitások feltárását – melyek révén elénk tárulnak az emberi gyarlóságok is – a mitikus szférákba emelt hősök meggyalázásának tartották és tartják.”

Az első fejezetek azt sejtetik, hogy itt főleg Dobó István életéről lesz szó, azonban minél előrébb haladunk az olvasással, akkor jövünk rá, hogy itt Dobó csak egy apró porszem. Kezdésként megismerjük a családfáját és a három részre szakadt Magyarországot, majd az egri diadal leírása következik. Jóval a nagy diadal után Dobó a Habsburgok híveként tevékenykedett és Balassa Jánossal együtt belekeveredett egy hűtlenségi perbe, amelyben azzal gyanúsították, hogy összejátszott az erdélyi fejedelemmel Habsburg Miksa ellen. Miközben az ügyet bemutatja számunkra a szerző, nem feledkezik meg a korabeli háttér felvázolásáról sem. Ennek köszönhetően előkerül a Szulejmán szigetvári halála után kötött drinápolyi béke, az Erdélyi Fejedelemség nemzetközi kapcsolatai, a Török Birodalom belső problémái, a speyeri egyezmény és végül Báthory István erdélyi fejedelemmé választása. A nagyobb történések közepette szinte elhalványul az egykori hős várkapitány kálváriája, aki a köszvénynek köszönhetően nehezen bírja a bezártságot. .Hóvári hangsúlyozza, hogy attól volt érdekes ez a koncepciós eljárásnak is nevezhető hűtlenségi per, mert nem volt az árulásra konkrét írásos bizonyíték, ennek pedig a következőképpen ad hangot:

"Dobó István és Balassa János ügyesen eltüntetett minden ellene szóló dokumentumot, ha ugyan egyáltalán volt ilyen."

A két fél megegyezése után még láthatjuk, hogy az egykoron hős várkapitány szabadlábra kerül, de ezt nem sokkal éli túl betegsége miatt. A történet bemutatását követően a téma historiográfiai áttekintésére és Dobó István lehetséges ábrázolásaira is kitér.

A szerző a sorozat többi kötetéhez hasonlóan az ismeretterjesztő irodalomhoz szokott olvasó számára követhetően és tömören vázolja fel az eseményeket, a szöveget a korabeli források beemelésével teszi színesebbé, a minőségi papírra nyomott megtoldott képmelléklet pedig vizuálisan is közelebb hozza hozzánk az olvasottakat. A mindössze 124 oldalas könyv kiválóan vázolja fel a korabeli eseményeket és Dobó személyét, így bátran ajánlható azok számára, akik érdeklődnek a keserű 16. századi magyar történelem és Dobó István személye iránt!

Sásdi Tamás