Stendhal: Vörös és fekete. Kossuth Kiadó, 2005.

Julien Sorel rossz helyre született. Egy kis francia kisvárosban, Verrieres-ben él egy ács legkisebb fiaként, de köze nincs a családja szakmájához. Ő kívülről fújja a Bibliát és a pár éve elhunyt Napóleon a példaképe. Ács helyett papnak készül. Felfigyel rá Verrieres polgármestere és nevelőnek fogadja fel három gyermeke mellé. Eleinte jól megy minden, a család csak ámul a fiatal tudásán, azonban a ház úrnője, De Renalné kikezd vele. Julien nagy nehezen enged a csábításnak egy kis idő múlva lebuknak. Julien egy szemináriumba kerül Besanconba, ahol összebarátkozik Pirard abbéval, aki beajánlja őt nemsokára Párizsba de la Mole márkihoz. Itt is minden fényesen indul, de a márkinak van egy lánya, aki szintén kikezd Juliennel…
Stendhal klasszikusa egyszerre egy romantikus történet, amelyben egy ifjú két nővel is összeszűri a levet, és egyszerre történelmi regény, mely megmutatja, milyen társadalmi ellentétek voltak a 19. század közepi Franciaországban. Maga Julien rajong Napóleonért, de a környezete csak a jakobinus – liberális ellentéttel van elfoglalva. Egyszerre lélektani regény is, Mert maga a főhős egy önmagával vívódó karakter, aki egyszer házasságtörést részese, egyszer pedig egy nála magasabb rangú nő csábítja el. Mindezt végigkövethetjük, ahogy emiatt vívódik, és folyton arra gondol, vajon Napóleon mit tenne? Ez a könyv ajánlható bárkinek, aki egyszerre romantikus és történelmi regényt szeretne olvasni!