Vámos Miklós: Visz a vonat. Athenaeum Kiadó, 2023.

„Izgatott volt, amint az utazás közben szokásos. Nem csak az Otto Weininger által megfogalmazott állítás tette, miszerint az utazás sokszor nem más, mint szexuális idegesség. Hozzátehetnők: elsősorban kielégítetlen szexuális idegesség.”

Gyerekkorom óta szeretek utazni, különösen kedvelem a vonatozást, ennek a könyvnek egy részét is vonaton ülve olvasgattam. Az író és a cím alapján kíváncsi voltam, mit hozott össze a kortárs magyar irodalom oszlopos tagja a Karcsú Könyvek sorozatban, sajnos a sorozat címe nagyon hűen tükrözi a tartalmat is.

A könyvben kisebb novellákat olvashatunk, melynek természetesen kiindulópontja a vonat. A címadó első egységben két szemszögből ismerhetjük meg két utastárs gondolatait a svéd szupervonaton való együttutazásról, úgy hogy a két szereplő szinte nem is szól egymáshoz. Mindkettő elmélkedik a másikon, amiből nem hiányozhat a csipetnyi erotikus szál sem, emellett mindkettő elképzeli a másik életét. Közben meg robog a X2000-es vonat Stockholmból Göteborgba, és ha már Svédországban vagyunk, akkor nem hiányozhat Carl von Linné és a Nils Horgensson megemlítése sem. Emellett az íróra nem jellemző, nagyon rossz favicc, mint a következő: „Az ingeknek lógniuk kellett. Bő ingek. (Boeingek, haha.)” Természetesen nem hiányozhatnak az utazásra szóló bölcsességek sem:

„Színházban, moziban, repülőn, buszon és más közösségi járművön nem tisztázott, kit illet az ülések közti karfa. A józan ész úgy diktálná, fele-fele, de az a kárpitozott vagy bőrözött választóléc általában ahhoz is túl keskeny, hogy egy könyök kényelmesen nyugodjék rajta, így azután vagy az élelmesebb győz, vagy mind a ketten visszahúzódnak saját térfelükre, s a karfa üresen marad.”

„Pedig ha meg akarjuk keresni a helyünket, elő kell kapnunk a jegyünket.”

A kötet második részében kisebb történeteket olvashatunk, ezekből kiemelkedik a Villanyvonat, amely a beteg emberrel való bánásmódra hívja fel az olvasó figyelmét. Ezek mellett olvashatunk katonaévekről való visszaemlékezést, két zenész érdekes útját, egy férfi érdekes gondolatait egy szerelmespárt látva, a szerző a vallatásra való visszaemlékezését, egy érdekes házasságkötést, és egy különös utat, ahol a nászutas pár egy esküvőre készülő nénivel utazik egy kupéban. Ennek a kezdése erősen emlékeztetheti az olvasót Rejtő Három testőr Afrikában című művének első mondatára:

„Négyen utaztak a keskeny, másodosztályú kupéban a Balaton felé. Egy fiú, egy lány, egy öregasszony meg egy puffadt liba. Kettesével összetartoztak, előbbiek nászútra, utóbbiak lakodalomba készültek. Bár a liba esetében e kifejezés pontatlan, ő nem készült, hanem vitték, barna füleskosárban.”

A szerző megjegyzi az utószóban, hogy ezek az írások nem egy időben keletkeztek, mégis aki a Sánta kutyát vagy az Apák könyvét olvasta már tőle, annak kicsit furcsa ezt a művet kézbe venni, olyan mintha egy Vámos-epigon írta volna meg. Hasonlít nagy részben ugyan a stílusában, mégis hiányzik belőle valami és vannak olyan betétek, amelyek nem nagyon jellemezték eddig az írót, emellett sokszor nagyon agyzsibbasztóak. Találhatunk benne érdekes történeteket, mint a címadó novella vagy a Villanyvonat, mindenesetre, aki igazi Vámos-könyvet szeretne olvasni, az ne ezt válassza, mert tényleg nagyon karcsú!

Sásdi Tamás