Topor István: Fohász. Huszadik századi magyar sorsok. 2022.

A vérzivataros 20. század a magyarság számára az egyik legtragikusabb időszak, ez az időszak napjaink egyik legkedveltebb témája. Sokan feldolgozták már regényben, Topor István kisregénye azonban kuriózum, mert egy erdélyi szász származású család tagjain keresztül mutatja be ezt a nagyon kegyetlen időszakot. A szerző már az előszóban leszögezi, hogy

„Fontosnak tartom a múlt emlékeinek feltárását, elődeink küzdelmes életének a megismertetését, hogy példaként álljanak az utókor előtt”.

A szerző négy kisebb történetet mesél el, ezekben benne vannak a 20. századi magyar történelem legtragikusabb traumái. Az első két történetben egy házaspár történetét ismerhetjük meg, Liza és András vallásos, szinte elmagyarosodott erdélyi szász családban nőtt fel, általuk a szerző bepillantást nyújt ezen népcsoport mindennapjaiba és szokásaiba is. Láthatjuk hogyan élték meg a boldog békeidőkként emlegetett éveket, ahol gyarapodott a család és tanúi lehetünk, hogy ezt az idillt hogyan zúzza szét az első világégés. Liza szemszögéből átélhetjük, milyen érzés lehet, ahogy a szerettünk a messzi távolban hadakozik az ellenséggel, miközben mi semmit nem tudunk róla. Levélben érintkeznek, amelyek nagyon ritkán jönnek. Aztán már csak a halálesetről szóló értesítést hozza meg a postás. András szemszögéből átérezhetjük mekkora pokol volt a lövészárokban harcolni, naponta átélni mások kínokkal teli szenvedését és halálát. A harmadik történet András öccséé, Stefié. Ő értelmiségi pályára megy, majd ő is harcol a háborúban, de túléli és átveszi testvére szerepét a családban. Az ő elbeszéléséből átélhetjük, milyen érzés volt a korabeli ember számára a trianoni békeszerződés okozta trauma és hogyan döntötték azt el, hogy ők az anyaországban akarnak élni. Az utolsó történet Stefi és Liza közös gyermekéről, Etelkáról szól, aki már teljesen elmagyarosodott Nála láthatjuk hogyan választja a nővéri hivatást, végigkísérhetjük tanulmányait és azt, hogyan vezénylik ki a frontra. Az ő történetében a második világháborús borzalmakat élhetjük át. Ott van az urivi áttörésnél, majd végigkísérhetjük, ahogy az egyre borzasztóbb háborúban hogyan kerül haza és adja fel inkább a hivatását. Átélhetjük azt is, hogy a nők mennyire féltek a vadállat szovjet katonáktól.

A kötet szövege igényes, olvasmányos és nagyon könnyen magával ragadja az embert. A megható történeteket remek illusztrációk egészítik ki. Maga a tartalom nagyon rövid, ezáltal az ember észre se veszi és már a végére is ért. A nagyon tragikus történetek ellenére bátra lehet ajánlani azoknak, akik a magyarság 20. századi sorsáról szeretnének olvasni. mert minden benne van, ami a magyarsággal megtörtént ebben az időszakban.

Sásdi Tamás