Jane Austen: Meggyőző érvek. Lazi Könyvkiadó, 2020. 

 

A megözvegyült Sir Walter Elliot három lányával él somersetshire-i kastélyában. A lányok korán elvesztették édesanyjukat, hármuk közül csak Mary ment később férjhez. Elisabeth totál egyedül maradt, míg Anne-nek volt lehetősége, hogy egy tengerésztiszthez hozzámenjen, de a környezete lebeszélte róla. Eltelik pár év, Anne már-már beletörődött, hogy ő bizony vénlány lesz, de a sors nem így gondolja. Rögtön bőség zavarában szenved, mivel két férfi is a kezére pályázik A régi tengerésztiszt és egy új ember. Közben pedig felbukkan egy régi barátnő, aki érdekes információkat szolgáltat az egyik jelöltről…

Jane Austen romantikus regénye a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Itt nagyon is számít ki vagy, de az is, hogy mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény ugyan pár mondatban összefoglalható és eléggé lapos.  Miközben ezt elnyújtja, mint a rétestésztát, előkerül többek között a trafalgári csata említése, ami jól jön, hiszen elég sok tengerésztiszt szerepel a történetben. A főszereplő Anne érdekes párbeszédbe kerül néhány szereplővel, előkerül a műveltség kérdése és a férfi-női kapcsolat, illetve a két nem közötti különbségek. Ha már Angliában járunk, nem hiányozhat a tájleírás sem, a városokat és a természeti szépségeket egyaránt elénk tárja az írónő, csakhogy ne untasson minket annyira a nagyon lapos cselekménnyel. Magát az izgalmat pedig az utolsó oldalak hozzák el, hogy Anne hogyan dönt a két férfi között és ebben hogyan befolyásolja a barátnője?

A kötet szövege közepesen követhető. A lapos cselekményt feldobják az írónő olykor nagyon hosszú barokkos körmondatai, lényegében ez élvezhető legjobban a kötetben. Ezekben pedig a szerző olykor nagyon mély gondolatokat rejtett el az emberi lélek rejtelmeiről, olyan gyöngyszemeket, mint a következő idézet:

„sokszor van úgy, hogy a baj elmúlik, s az emlék mégis kellemes marad. Az ember azért még szerethet egy helyet, mert ott valami baj történt, csak akkor nem, ha ott másban sem volt része, csak kínban, bajban, szenvedésben…”

 

 A kötet főleg az angol romantika kedvelőinek ajánlott.


Sásdi Tamás