Füst Milán: A feleségem története. Störr Kapitány feljegyzései. Fekete Sas Kiadó, 2000.

Egyes könyveknél nem mindegy, mikor olvassuk őket. Füst Milán regénye azok közé tartozik. Amelyet akkor érdemes elolvasni, amikor már túl vagyunk legalább egy szerelmi csalódáson. Ez a regény főleg a férfi-nő kapcsolathoz ad útmutatót. A cselekmény nagyon könnyen összefoglalható, egy hajóskapitány, Jacques Störr nagyon szereti a munkáját, még jobban a hasát, de tudja, hogy meg kell állapodnia. Mai szóval élve amolyan nyílt házasságba megy bele, tudja hogy a felesége megcsalja, ő se éppen a hűség mintaképe, de azért neki nem mindegy kivel csalja meg a felesége. Mert az az ember nem szimpatikus neki. De azért elviseli. Miközben a történet kibontakozik, egy-két aranyszabály is kiolvasható lesz főhősünk szájából a kapcsolatokról, a mai világnak szerintem a következő a legfontosabb idézet, amit egy barátja mond neki hasonlatként:

„– Szóval sehogy sem akarod azt, amit annyira szeretsz? – kérdezte szelíden.
S a következő hasonlattal élt:
-Van egy kastélyod, az akkor is kastély, ha van is valami hibája, vagy akkor már nem is az? És nem is a tiéd? Mondjuk, rozzant a teteje, mit tudom én, vagy van benne mindenféle hiba?
-Oh, ismerem én ezeket a rossz gazdákat, – kiáltott fel –, és csak azt sajnálom, hogy te is olyan vagy. Mert az vagy, izgága és eszeveszett – való az neked egyáltalán, ami jó? Mikor nem tudsz bánni vele? Oh, ismerlek én benneteket. Régen tudom, kik vagytok, és miből álltok. A legkisebb fogyaték, és már gyújtanád is fel az egészet…”

Napjainkban a legtöbb kapcsolat azért megy tönkre, mert ha már a legkisebb baj is kiderül, a másik fél egyből menekül. A regény egyik fő üzenete, hogy egy normális kapcsolatban a másikat a hibáival együtt kell elfogadni. Ezt a kötetet ezért is kellene kötelezővé tenni a ma embere számára, de nincs kizárva, hogy más olvasó más érdekességet talál benne az férfi-nő kapcsolatokkal kapcsolatban.

Sásdi Tamás