Fábián Janka: Ida titkai. Libri Kiadó, 2023.

„Az embert mindig meghatja, ha valami olyasmire bukkan, ami a családját érinti, kiváltképpen az őseit.”

A művészettörténet szakos Kinga az éppen felújítás alatt levő Kecskeméti városházáról írja a szakdolgozatát, amire azt hitte gyerekkorában, hogy azért hívják Tündérpalotának, mert tündérek laknak ott. Kap egy érdekes csomagot, amelyben több mint száz éves rajzok vannak az épülő Városházáról és egy napló, melyben egy különös történetre bukkan…

Fábián Janka kisregénye egy elég rövid, de annál sokkal nagyobb kulturális tartalommal rendelkező történet. A cselekmény két idősíkon indul el. A jelenben Kinga a Covid-járvány lecsengése után szakdolgozatot ír, mellette egy fagyizóban dolgozik. A másik idősíkon egy fiatal lány, Zelma az épülő kecskeméti Városházát rajzolgatja és közben összebarátkozik a város híres szülöttével, Ferenczy Idával. Ezt az idősíkot a napló alapján ismeri meg Kinga és megbeszéli a környezetével. A személyes történet átélése mellett nagyon részletes történelmi áttekintést is kapunk. Miközben Zelma megpróbálkozik Ida portréjának megfestésével, mi általuk megismerjük a dualizmus Magyarországát. Szőrmentén érintjük a kiegyezés előtti éveket, ahogy megismerkedik Sisivel, majd szóba kerül a szerepe a kiegyezésben, természetesen nem maradhat ki a gödöllői életkép említése sem. Elbeszélése alapján átéérezhetjük Rudolf tragédiáját és azt a nehéz helyzetet, ahogy neki kellett ezt közölnie a császárnéval. Más szereplők által terítékre kerül az ezeréves létét ünneplő Magyarország, amely ekkor élte a fénykorát. Ezt legjobban a következő párbeszéddel illusztrálja az Írónő:

„Az utókor úgy fogja emlegetni ezeket az éveket, mint városunk fénykorát!
– Mint az egész ország fénykorát – tette hozzá Pártos Gyula. – Ha csak az építészetet nézzük… de ott van a többi művészeti ág, a festészet, a literatúra, és ne feledkezzünk meg az egyéb irányú fejlesztésekről. A vasútról, a gyárakról, a főváros gyarapodásáról, a millenneumi kiállításról.”

A jelenben pedig a művészetet nagyon szerető Kinga visszaemlékezése által az írónő egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmünket:

„– Vigyázni kell a régi, szép dolgokra kislányom! – magyarázta Nagymama a kis Kingának, nemcsak a Városháza apropóján, de mindannyiszor, valahányszor hámló vakolatú, rozzant épületet láttak . – Ha elvesznek, eltűnnek, honnan fogjuk tudni, hogy az őseink mennyi és milyen odaadással dolgoztak rajtuk? Akkor hiábavaló volt a küszködésük, noha közben miránk is gondoltak, hiszen az utókornak emelték ezeket az épületeket, készítették a szobrokat, festményeket. Nos, mi vagyunk ez az utókor! Tehát tartozunk nekik annyival, hogy vigyázunk mindarra, amit létrehoztak… ha már mi most nem iparkodunk annyira, hogy maradandó dolgokat alkossunk.”

A kötetben mindkét idősíkon végighúzódik egy enyhe szerelmi szál, így a romantika rajongói is élvezhetik ezt a regényt. Végigizgulhatjuk, vajon lesz-e valami Zelma és Fülöp, illetve Kinga és a múzeumban dolgozó Károly között.

A kötet szövege könnyen követhető, a két idősíkon játszódó történet már az elején beszippantja az olvasót, köszönhetően az írónő nagyon olvasmányos stílusának. Természetesen nem hiányozhatnak a mély gondolatok sem, amelyek közül szerintem ezek a kötetben a legszebbek:

„Az ember lelke kifürkészhetetlen, és sokszor még a hozzá legközelebb állók sem tudhatják, mi rejlik a legmélyén.”

„Szép és nemes dolog valakit úgy szeretni, hogy az egész létezésünket tőle függővé tesszük, viszont, ha azt a személyt elveszítjük, úgy rögtön kicsúszik a lábunk alól a talaj.”

Ezek mellett az írónő gondoskodik az ironikus humorról is, amelyet legjobban Kinga és fagyizóbeli kollegája Ricsi közötti párbeszédek illusztrálnak a legjobban:

„– Tudtad, hogy fagyiszagod van? – mosolyodott el Kinga.
– Ez a legmenőbb illat most. – Ricsi felemelte a pólóját, és megszaglászta. – Hmmm, isteni! Jobb, mint egy Gucci vagy Versace!”

A kötetben fontos szerepet játszik a kecskeméti Városháza, ez által az olvasó könnyen kedvet kaphat a városban való kirándulásra, amely által megcsodálhatja ezt a gyönyörű épületet is.

Ez a két idősíkon játszódó történet kecskeméti lakosoknak, a várost szeretőknek és a történelmi regényeket kedvelőknek kötelező olvasmány!

Sásdi Tamás