Prieger Zsolt: Kedves Teréz! Corvina Kiadó - Martonvásári Kulturális Egyesület, 2023.

„Teréz, meglátod – mondta apád a kedvenc lányának –, Martonvásár paradicsom lesz. És az is lett.”

Brunszvik Teréz és Martonvásár különleges helyet foglal el a szívemben. Előbbi az ominózus gyermek-és ifjúságvédelem vizsga miatt, amikor hiába tudtam napra pontosan az Angyalkert megalapítását, nem írhattam le, mert tilos volt a neveléstörténetből tanult évszámokat leírni, vagyis amikor a tanárnak szóltam, hogy ugyan napra pontosan tudom, ő csak azzal a feltétellel engedte, ha tudom kihez fűzték az alapítót gyengéd szálak. Évekkel később tudtam meg, hogy Beethoven volt az (erről kicsit részletesebben A szerelmek tavasza című könyv értékelésében: https://konyvtori.webnode.hu/konyvajanlo/szorakoztato-irodalom/szerelmek-tavasza/) Részben emiatt voltam kíváncsi a martonvásári Kastélyparkra is, ami akkora élmény volt első látogatáskor, hogy azóta is egy évben egyszer legalább körbejárom még rossz térddel is. Ebből adódóan nem volt kérdés, hogy Prieger Zsolt könyvét el fogom olvasni.

Egy érdekes kötettel van dolgunk, amelyet hivatalosan a levélregény kategóriába soroltak be. Lényegében az, hisz a szerző egy fiktív, egyoldalú levelezést folytat a kötet 183 oldalán az első magyarországi óvoda megalapítójával. Ezek a levelek kettő és öt oldal körüli terjedelemben találhatóak benne, és nagyon nem is függnek össze egymással, így egyszerre is el lehet őket olvasni és úgy is, hogy szemezgetünk néha belőlük.

A levelek témája maga Martonvásár és a természet szeretete, az emberi viselkedés és a hit fő kérdései. A szerző nagyon mély gondolatokat oszt meg a fent említett témákban képzeletbeli levelezőpartnerével, ezáltal velünk is. Véleményem szerint a kötetben olvasható legszebb gondolatok a következők:

„Nem kellene akarnom az eredményeket, nem kellene semminek sem jelentőséget tulajdonítanom, vagy csak a semminek. A semmi tágas, amibe belerakhatom szavaimat, egyik sarkából a másikba suttoghatom, megtölthetem kereséssel és létezéssel. Az ima sosem kér, vagy ha kér, akkor ürességet áhít. Isten nem pénztáros, hogy alkudozz vele, egy gyűrött számlán – amin ott az egész életed – mutogatva számokat és betűket, bizonygatva – érvelve – hangoskodva.”

„A félelem képtelenné tesz bennünket arra, hogy szeressünk, hogy szolgáljunk, hogy higgyünk, hogy együnk és igyunk, vagy hogy egyáltalán el tudjunk menni a mellékhelyiségbe elvégezni a dolgunkat. A félelem, a neurózis megöl bennünket.”

„végtelen az, ami nem tud befejeződni, mivel a létet nem ajándékként kapja, hanem a lét birtokolva van, a lét ura, sőt maga a lét, ezért örök létnek nevezzük. Nem szorul rá az időre, hanem az idő ura.”

Miközben a szerző megosztja velünk gondolatait, a Kastélyparkot kedvelő olvasó ahhoz is kedvet kap, hogy ezen az általa nagyon imádott településen ne csak a vasútállomás és a Kastélypark körüli részen sétálgasson, hanem járja be nagyobb mértékben a kisvárost.

A kötet szövege nagyon személyes, olvasmányos. A szerző gyönyörű barokkos körmondatokban közli levelezőpartnerével a gondolatait, magát a települést pedig egy nagyon gazdag képanyag hozza hozzánk még közelebb. Ajánlott olvasmány azoknak, akik szeretik Martonvásár Kastélyparkját vagy egy mély gondolatokat tartalmazó, rövid könyvecskét szeretnének a kezükbe venni!  

Sásdi Tamás