Bret Easton Ellis: Amerikai psycho. Európa Könyvkiadó, 2003.

A kilencvenes évek egyik botránykönyveként emlegetik ezt a művet, mondhatni jogosan. Évek óta el akartam már olvasni, mivel elég sokat hallottam róla. Brutális olvasmányra számítottam, néhol azonban szó szerint kigúvadt a szemem a könyv lapjain olvasható erőszaktól. Főhősünk, Patrick Bateman mondhatni szó szerint kitesz magáért. Nappal gazdag vállalatvezető, aki legtöbbször azzal van elfoglalva, hogy milyen márkájú ruhadarabok vannak rajta és az ismerősein, miközben velük szórakozik és az akkor még csak üzletember Donald Trumpot tartja példaképének. Evian ásványvizet és J&B-t fogyaszt, néha még kokaint is magához vesz, amikor a hozzá hasonló jómódú barátaival szórakozik. Azonban főhősünknek van egy másik oldala is, ami a könyv harmadától kerül felszínre. Hirtelen brutálisan meggyilkol két ártatlan embert, majd prostituáltakon követ el rendkívül kegyetlen kéjgyilkosságokat, de ugyanerre a sorsra jut még két ismerőse is a történet során. A gyilkosságba fulladó kínzásokat rendkívüli brutalitással ábrázolta a szerző, amely az érzékenyebb olvasók számára gyomorforgató lehet, jómagam is néha kigúvadó szemmel olvastam a leírtakat, ami utazás közben valljuk be, nem egy jó pont ha szemben ül az emberrel valaki. Nemhiába lett botránykönyv eme kötetből, ennek köszönhetően a szerzőt és a művét a klasszikusok között emlegetjük. Kinek ajánlanám eme remekműnek is nevezett brutalitáscsomagot? Mindenképp annak aki kíváncsi rá és bírja gyomorral a leírtak olvasását. 

Sásdi Tamás