Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő. Kossuth Kiadó, 2015.

Agrippina meggyilkoltatja férjét, Claudius császárt, de előtte még kicsikarja belőle, hogy ne vér szerinti fia, Britannicnus, hanem a fogadott Nero legyen az utódja. Trónra lépése után Nero nem is akar annyira uralkodni, inkább szerepelni akar és jobban görögnek képzeli magát, mint rómainak. Többen is próbálják őt terelgetni, Seneca, Poppaea Sabina, illetve az anyja. De semmire se mennek, mivel Neróban felébred a zsarnok és teljesen elszabadul a pokol….

Kosztolányi történelmi regénye kiválóan mutatja be azt, hogyan részegülhet meg valaki a hatalomtól, akkor is, ha nem akar uralkodni. Ő inkább drámákat írna és elindulna vele a versenyen, ami be is következik és a háttérben úgy csinálják, hogy ő nyerjen. De minden hiába, mert a zsarnok mindenkit megölet a környezetében. Maga a karakter az elején még szimpatikusnak is tűnik, aki nem is akar uralkodni, de miután megöli a féltestvérét, utána fokozatosan megőrül. Seneca filozofikus beszédeivel próbálja menteni a menthetőt, de mindhiába, az ő kivégzése eléggé brutálisan van ábrázolva. Egyedül Lucanus van teljesen háttérbe szorítva, akiről köztudott, hogy riválisok voltak Neróval, de erről szó nincs a regény lapjain, csak a száműzetésről. Maga a regény kiválóan ábrázolja a korabeli Rómát és Nero elmebeteg karakterét, így bárkinek ajánlható, aki egy kiváló és olvasmányos történelmi regényt szeretne a kezébe venni.