Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama. Libri Kiadó, 2015

 

Április 4-e van. Az iskolában mindenki a felszabadulás napjának megünneplésére készül, még a Központi Bizottságból is érkezett valaki. Az iskolaudvaron tartandó ünnepet azonban megzavarja a szomszédban található panelház tetejéről lezuhanó lány. Az ünnepet beárnyékolja az eset, főhősünk, az akkor 12 éves Tóth Bence pedig barátjával, Péterrel együtt kíváncsiskodni kezd. Felmennek a panelház legfelső szintjére, de a tető be van zárva és nem tudnak továbbmenni. Azonban a rendőrök elkapják őket és beviszik az őrsre. Pétert gyorsan hazaküldik, míg Bencét beszervezik az ő későbbi elmondása szerint titkos ügynöknek. Jelentenie kell a szokatlan dolgokat. Főhősünk pedig beleveti magát a rejtélyes ügybe, amely nem mindennapi eseményeket hoz magával a késő Kádár-kori Magyarországon… Miközben a történeten izgulunk, megelevenedik előttünk az 1980-as évek világa egy 12 éves kisfiú szemszögéből. A kisfiú számára a bizonyos április 4-ig minden nap szinte ugyanolyan volt a panelrengetegben: vívóedzésre járt, szerelmes volt az osztály legszebb lányába és volt egy hét dallamos kvarcórája. Szüleivel a Balatonra jártak nyaralni, ahol a nyugatnémet turisták egy külön kasztot alkottak. Külön szerepet játszik a zene, főhősünk leginkább Neoton Famíliát és a Modern Talkingot részesíti előnyben a könyv lapjain. Emellett fontos szerepet kap az István a király és a Csillagok háborúja is, mindkettő egy külön élmény volt a korabeli gyerekeknek. Találkozhatunk még a mindig kifogyó Alföldi kenyérrel, a lengyel piaccal és a Centrum és Skála áruházakkal. Egyszóval minden benne van, ami az 1980-as években egy hétköznapi család életét meghatározta. A történetből nem hiányzik a szokásos csavar, pont az az esemény, amire abszolút nem számítunk és bekövetkezik. Emellett rendkívül izgalmas és olvasmányos, a történet mellett előkerülő dolgok által pedig nosztalgikus hangulatban is kerülhetünk. Jó könyveknél a legnagyobb hátrány, hogy nagyon gyorsan a végére érhetünk. Személy szerint én is így voltam vele. Kár, hogy a végére értem. Ennek ellenére ajánlható bárkinek, aki egy izgalmas történetre vágyik és szeretne egy pillanatra is visszakerülni a nyolcvanas évekbe.

 

Sásdi Tamás