Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése. Magvető Könyvkiadó, 2016.

Tipikus Houellebecq és tipikus posztmodern. Ez a két szó jut eszembe ennek a rövidke könyvnek az elolvasása után. Ez volt a különc francia író első sikeres regénye, amellyel Franciaországban ismert lett. Érződik rajta, hogy bontogatja az oroszlánkörmeit, az erotikus betétek gyengén ugyan, de megtalálhatóak, konkrét naturalisztikus eseményt nem is ír le, mint későbbi regényeiben. Mégis érezni lehet, hogy ez ő. A főhősről is meg lehet ismerni, mivel ismét egy értelmiségi életébe csöppenünk be. Főhősünk foglalkozása informatikus, a nevét viszont nem tudjuk meg. Előadásokat kell tartania és járja Franciaországot társával, akivel még egy kocsmában is kikötnek karácsony előtt. A történet annyira semmitmondó, hogy nem is lehet róla sokat írni. Voltaképpen nincs is történetünk, csak egy depresszióra hajlamos főhősünk, aki néha elmélkedik érdekes filozófiai dolgokról. Ez is a posztmodern irodalomhoz híven van belecsempészve a történetbe. Lényegében ennyi ez a könyv, én is a szerző miatt olvastam el. Ugyan kicsit többet vártam tőle, nem csalódtam benne, mert tudtam mit várhatok tőle. Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Azoknak akik szeretik Houellebecq munkásságát, illetve  a posztmodern irodalmat. 

Sásdi Tamás