Márai Sándor: Az igazi / Judit... és az utóhang. Helikon Kiadó, 2008.

Márai zseniálisat alkotott ebben a két regényben, ami szorosan összefügg egymással. Az igazi egy házasság történetét dolgozza fel, először a nő, aztán a férfi szemszögéből. Mindketten egy barátjuknak mesélik el a történetet kávézás vagy borozás közben. Maga a történet egy unalmas sztori lehetne, ha Márai nem toldott volna a szereplők mondandójába olyan mondatot, ami a mai világra is tökéletesen igaz. A hölgy a tönkrement házasságán keresztül azon elmélkedik, hogy létezik-e a nagybetűs Igazi. Közben azért megtudjuk, hogy volt egy gyerekük aki nagyon korán meghalt és a férje pénztárcájában talált valamit, ami nagyon nem kellett oda. A hölgy nagyon akarta, a megközelíthetetlen férfi teljesen az övé legyen, de közben ráébredt arra, hogy olyan, hogy Igazi, nincs is, „csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító, egyedülvaló”. A férfi inkább a cseléddel való házasságát és a polgári léttől való undorát meséli el a barátjának, ő azt fogalmazza meg, hogy miért megy tönkre nagyon sok kapcsolat: „A legtöbb ember nem tud szeretet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát… Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle” A Judit című regényben a cseléd meséli el az aktuális párjának, hogyan került be proliként egy polgári családba és mennyire irtózott tőle. A polgári léthez való hozzászokás mellett külön képet fest a második világháború végi Budapestről és az utolsó találkozását is elmeséli a férjével. Mindkét regényben kulcsszerepet játszik egy író, aki a férj egyik legjobb barátja és egyben az az ember, akinek kikérik a véleményét az élet fontosabb dolgairól. Vannak könyvek, amelyeket bizonyos élethelyzetekben érdemes és kell elolvasni, ezt a könyvet főleg szakítás után érdemes, mert olyan gondolatok vannak benne, amelyek segítik feldolgozni a traumát. Emellett ajánlható azoknak is, akik szeretik Márai munkásságát.