Bódis Kriszta: Kemény vaj. Európa Könyvkiadó, 2022.

Valahol az ország egy eldugott szegletében egy barakktelepen él egy néma lány, aki beszéd helyett leírja a gondolatait. Apjától egyetlen tanácsot kap csak, de az nagyon lényeges:

„kemény legyél mindig, mint a vaj, mondogatja apám, kemény, mint a vaj.”

 Sári leírásából átérezhetjük a telep nyomorát, ahol a gyermekkorát tölti és a központi figura a nagymamája, Sára mama. Végigkísérhetjük ahogy nevelőintézetbe kerül, majd vissza a barakkba, majd idővel a nagyvárosba ahol prostituált lesz….

Bódis Kriszta regénye egy nagyon kemény és nehéz szociográfia. Lényegében két olyan témát markol meg, amely a hétköznapi beszédtémák között inkább tabunak számít az emberek számára. Az egyik a város illetve faluszéli nyomortelepek problémája. A történet ezen részéből nagyon érződik a társadalom ezen rétegének teljes reménytelensége a jobb életre, sokszor csak a bűnözésben látják pénzkereseti lehetőséget. Pedig ők is emberek, ezt legjobban a főszereplő egy gondolata közvetíti:

„Sokan nem ismerik fel, hogy mennyi szeretet van bennünk, hogy mennyire érzékenyek vagyunk a szeretetre, a művészetre, a zenére, csak nem hagyják, hogy megismerjenek minket, csak a harcos oldalunkat mutatják a tévében is, mert mindig azt az oldalt mutatják a tévébe is. Olyat nem mutatnak, hogy itt nő fel, sose nem jár iskolába, és jobban fest vagy nagyobb költő, mint aki ezer évig tanulta, mert benne van a vérébe.
Vagy rosszabb, mer ha mutatják, mint kivételt, hogy akkor ő meg is tagadja a fajtáját, mert ebből a fajtából csak a rossz gyöhet, ha a jó gyön az valami kivétel.”

A történetben megjelenik az állam törekvése a telepen élők felzárkóztatására, de ugyanakkor láthatjuk a szegregáció megjelenését is a külön iskola példáján keresztül, emellett megjelenik a barakk felszámolásának lehetősége is.

Másik nehéz téma a prostitúció kérdése. A a néma lányból prostituált lesz és végigkövethetjük, hogy ez hogyan őrli fel őt testileg és lelkileg. Tanúi lehetünk a stricik kegyetlenkedésének és a társadalom nemtörődömségével is, de tanúi lehetünk ahogy a prostituáltak küzdenek a jogaikért. Talán a legdurvább rész ez a könyvben, hiszen betekintést nyerhetünk a legősibb mesterség aljas mindennapjaiba. A börtönben pedig láthatjuk hogyan alakul ki egy közösség benn ülő örömlányokból és láthatjuk, hogyan segítik őket az ott dolgozók a társadalomba való visszailleszkedésben.

A kötet szövege nem egy könnyed nyári olvasmány, a narrátor szinte ömlesztve zúdítja ránk gondolatait és nekünk ebből kell kihámozni a lényeget. Ezt a zseniális, posztmodernnek is mondható katyvaszt viszont a nehezebb szövegekhez szokott és a társadalom problémái iránt érdeklődő olvasók akár élvezhetik is. Elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet.

Sásdi Tamás