Umberto Eco: A rózsa neve. Európa Könyvkiadó, 2007.

 

Itáliában egy apátságban rejtélyes gyilkosság történik az Úr 1327. esztendejében. A gyilkosságot egy volt inkvizitor, Baskerville-i Vilmos és segéde, Adso próbálja felderíteni, de odaszegődik később Vilmos egykori kollegája, a retteget Bernardo Gui, hátha talál az apátság falai között a gyilkos mellett még eretneket is. Míg Bernardo nem ér oda és Vilmos már vizsgálódik, újabb rejtélyes gyilkosságok történnek, egy lakó szerint ez a közelgő Végítélet jele. .És mint kiderül, Vilmos nem csak a gyilkosság miatt ment az apátságba, hanem annak csodálatos könyvtára miatt is…

Umberto Eco zseniális története lehetne egy sima krimi is, amiben egy apátságon belül történt gyilkosságsorozatban nyomoznak, de nem az. Gyilkosság ugyan van bőven, de miközben ezt felderítik, elénk tárul elsősorban a gyönyörűen megfestett kolostor, amelynek labirintusában maga az olvasó is szívesen eltévedne, és a könyveket szerető ember révén sokáig elidőzne a nagy könyvtárában. A nyomozás meg nem egyszerű kihallgatásokkal történik, hanem filozófiai és teológiai viták közepette. Miközben egy nagyon jó áttekintést kapunk a szereplők szájából a korszakról, megbeszélik a nevetés, a szerelem, a szeretet lényegét és nagyon elmélyült megfogalmazásokat tesznek a könyvek szerepét illetően. Maga a narrátor, Adso egy szerzetesnövendék, aki öregen tekint vissza fiatal éveire és így meséli el a nem mindennapi nyomozás történetét, melyben még az ő kisebb bűnbeesése is benne van. Maga a szöveg egy történelmet szerető ember számára könnyen követhető, teljesen a középkorban érezhetjük magunkat, olykor a latin kifejezések miatt is. Maga a fejezeteloszlás sem mindennapi, hiszen a hat nap története a szerzetesek életmódja szerinti beosztás szerint van elmesélve. A történethez szorosan kapcsolódik a Széljegyzetek a Rózsa nevéhez című tanulmány, amelyben a szerző egyes kulisszatitkokat magyaráz el a kötet zárásaként. A kötet ajánlható bárkinek, aki egy posztmodern krimit szeretne olvasni nagyon alapos történelmi háttérrel!

Sásdi Tamás