Ami Shael: Senki. Mindenki. Bárki. 2024.

„Mindannyiunk múltja és jövője egy regény. Minden mosoly megéri és minden apró gesztus számít.”

Egy társasház megannyi történetet rejt. Úgy gondoljuk, ismerjük azt, akivel nap, mint nap a liftben találkozunk reggelente, vagy azt, akivel egy szinten lakunk. Mindenkinek más a sztorija, olykor meglepő dolgokat tudunk meg utólag a szomszédokról. Ami Shael novelláskötetében egy három szintes épület lakóinak életébe enged bepillantást, majdnem olyan, mintha a Szomszédok teleregény egy másik verziója elevenedne meg a kötet lapjain.

A huszonkét novella egy-egy emberi sorsot mutat be keserédes hangnemmel. Az özvegy, aki keveset ad magára és szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal a lánya. Egy pár, melynek tagjai egy barátjuktól függnek és a pénz érdekében a válást tervezik. A bérlők közül ott van az ezermester mérnökhallgató, akire lehet számítani ha a házban valami műszaki meghibásodás történik, amúgy meg csak játszik a gépen. Az egyedül élő szingli nő, aki hírességeket képzel maga elé és szívesen jár színházba. Az egyedülálló anya, aki mindent percre pontosan beoszt, hogy a három gyermeke ne érezze a másik szülő hiányát. Az értelmiségi házaspár szívesebben dolgozna otthonról, ahelyett hogy bejárna mindkét fél a munkahelyére. A család, ahol összejövetelt rendeznek. Az újdonsült nyugdíjas, aki unalmában már a lakókat kezdi figyelni és jegyzeteket készít.

Az életképekbe belepillantva kiolvasható az emberi sorsok sokszínűsége. Többségüknek a keserűbbik fele jutott és sajnálkozást vált ki belőlünk. Mégis a szerző egy-egy olyan momentumot ragadott ki szereplők hétköznapjaiból, hogy azt érdeklődve figyeljük. Ehhez hozzájárul gördülékeny stílusa, amely magával ragad minket. Az olykor komor történetekben pedig megtalálhatóak a magvas gondolatok, mint például:

„Vannak olyan dolgok az ember életében, amiket igyekszik elfelejteni. Pár dologgal kapcsolatban ez lehetetlen, mindegyik másik pedig pillanatok alatt semmivé foszlik.”

„Vannak azok a gondolatok, amik egy szikrányit sem visznek közelebb a boldogsághoz, de folyamatos fájdalmat okoznak.”

„Bárki lehet hálás azért, amije van. A hála elveszi az erejét a vágyakozásnak és rengeteg sok erőt ad.”

Szerencsére egyes lakásokban a vidámság is megtalálható, itt a szerző párszor megcsillantja a humoros oldalát:

„– Sziasztok! Mindjárt kész az ebéd.
– Mintha ő főzné – hajolt a húgához Viki.
– Te főzted, anya? – kérdezte naivan Timi
– Nem. Az Interfood főzte. Nagyon ért hozzá”

„A teknőst Paninak hívták, mert lány volt. A teljes neve Maxer Panzer. Megbocsátható névadás, ha tudjuk, hogy Panit a Lesi nyolcévesen kapta viccből, egy távirányítható játéktank helyett.”

A történeteket lehet egyszerre és külön-külön olvasni is, nagyobb összefüggés nincs közöttük. Bátran ajánlható a novellákat kedvelőknek, akik kisebb történetekben az egyszerű ember életét kívánják megismerni. Közöttük tényleg ott van a Senki. a Mindenki vagy a Bárki.