Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Európa Könyvkiadó, 2018.

Bulgakov klasszikusa egyszerre kusza és szórakoztató olvasmány. Kusza, mert a sok történetszálon nagyon el lehet veszíteni a fonalat, de ugyanakkor rengeteg abszurd helyzeten nevetünk közben. Adott egy írói szervezet, a TÖMEGÍR, amelynek elnökét, Berliozt lefejezi a villamos, amelyre érdekes módon még egy titokzatos kandúr is felszállt jeggyel. Ez a macska, Behemót ahol felbukkan, ott baj történik és ráadásul még beszél is. Aki találkozott vele, mind a diliházban köt ki, különösen a Hontalan Iván, akit egy szál gatyában visznek be. Itt Iván elbeszélget a szintén itt lakó Mesterrel, akinek a Poncius Pilátusról szóló regénye megelevenedik a könyv lapjain, így végülis két történetet kapunk egyszerre. A játékba belekeveredik a Mester párja, Margarita, aki boszorkánnyá változik – amelyet még élvez is – és kimenti a diliházból a Mestert az ördöggel – Azazellóval, Behemóttal és Korojevvel – lepaktálva. Ennek azonban ára van…

Maga a regény jelenben történő részei is több szálon futnak, de közös bennük a diliház, amely ismerve a könyv megjelenési idejét, valószínűleg a sztálini Szovjetunió börtönét, a GULAG-ot testesíti meg, ahonnan nagyon erős fantasy elemekkel megspékelve a boszorkánnyá változó Margarita megmenti hőn szeretett Mesterét, kihozva őt a börtönből. A kötetnek mindenképpen a világirodalom klasszikusai között van a helye, és ajánlható bárkinek, aki szereti a klasszikus irodalmat, ha el is veszíti a fonalat, néha legalább jól szórakozik az abszurd helyzeteken.