Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, 1990

„Eljött ez az este, mikor nincs értelme másról beszélni, csak az igazságról és a lényegesről, mert ennek az estének nincsen folytatása és talán nem is következik már sok este és nappal utána… úgy értem, semmi esetre sem következik olyan, melynek különösebb értelme lenne.”

Konrád és Henrik valamikor a legjobb barátok voltak. Negyvenegy év múltán újra találkoznak, hogy megbeszéljenek valamit. Gyertyafénynél, vacsora közben felrémlik előttük a múlt…

Márai Sándor kisregénye két barát történetén keresztül újra az emberi lélek egy újabb bugyrát járja körbe, ebben a kötetben a barátság van soron. A cselekmény szokás szerint másodlagos, de a két öregember történetén keresztül kezdésként egy nagyon mély fiatalkori barátságot ismerünk meg, amely mellé kiváló történelmi hátteret fest fel a szerző. Megelevenednek a boldog békeidők, és nagyon szép leírást kapunk a Monarchia országának szívéről, Bécsről:

„Nagy család volt ez, Bécs, a Birodalom, a magyarok, németek, morvák, csehek, rácok, horvátok és olaszok, s a nagy családon belül mindenki érezte titokban, hogy e kalandos vágyak, hajlamok és indulatok közepette csak a császár tud rendet tartani, aki egyszerre volt továbbszolgáló őrmester és felség, lüszterujjas közhivatalnok és grand seigneur, bugris és uralkodó. Bécs jókedvű volt.”

Mindketten katonatisztnek tanultak, azonban míg Konrád elhagyta a pályát és az országot is, Henrik tábornok lett és az ő sorsán keresztül átérezhetjük az első világháború utáni változásokat, amelyből érződik Trianon fájdalma is.

A két barát nagy beszélgetéséből egy szerelmi háromszög története bontakozik ki. A háromszög női tagja már nincs az élők sorába és miközben Henrik azt szeretné megtudni Konrádtól, hogy valójába mi történt.

Miközben Márai felvázolja két egykori barát vélhetően utolsó beszélgetését, mi élvezhetjük a tőle megszokott szépirodalmi minőséget a nagyon szép barokkos körmondatokkal és nagyon mély gondolatokkal, melyek a barátságról szólnak:

„Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két „egyféle” ember találkozik.”

„Az ember úgy képzeli – s apám még így értette – a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat az érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel.”

„Nincs szomorúbb és reménytelenebb érzelmi folyamat, mint mikor férfiak barátsága kihűl. Mert nő és férfi között mindennek feltétele van, mint az alkunak a vásáron. De férfiak között a barátság mélyebb értelme éppen az önzetlenség, az, hogy nem akarunk a másiktól áldozatot, sem gyöngédséget, nem akarunk semmit, csak megtartani egy szótlan szövetség egyességeit.”

A barátság mellett a szavak fontossága is nagyon nagy szerepet kap:

„– A szavakon nem múlik semmi. Folytasd, ha elkezdted.
– Azt hiszed? – kérdi jámbor, tájékozódó hangon a tábornok. – Nem múlik semmi a szavakon? Nem merném ezt olyan határozottan kimondani. Néha már úgy hiszem, nagyon sok, talán minden a szavakon múlik, melyeket idejében kimond, vagy elhallgat, vagy éppen leír az ember…”

„Csalás, micsoda szó! Vannak ilyen kész szavak, melyekkel lélektelenül és gépiesen meghatároz az ember bizonyos helyzeteket. De ha vége mindennek, mint most a mi számunkra, nem sokat tudunk kezdeni az ilyen szavakkal. Csalás, hűtlenség, árulás, ez mind csak szó, mikor halott már az, akire vonatkoznak e szavak, mikor felelt már az, akinek helyt kellene állani e szavak igazi értelméért.”

A mindössze 130 oldalas kisregény (1990-es kiadás) rövidnek tűnik, de annál mélyebben ütnek azon olvasók számára, akik vesztettek már el barátot. A kötet elsősorban azok számára ajánlott, akiket kevéssé a történet érdekel és inkább az emberi lélek legmélyére tennének egy felejthetetlen utazást!

A könyv első közös olvasásunk volt egy nagyon kedves barátommal,  Lang Tünde írónővel, aki felolvasta a kedvenc részét a Tik-Tokon:

https://vm.tiktok.com/ZGejU9prF/

A véleményét pedig itt találjátok:

https://www.tclang.hu/a-gyertyak-csonkig-egnek/

Sásdi Tamás