Michel Houellebecq: Szerotonin. Magvető Könyvkiadó, 2019

Főhősünk, Florent-Claude Labrouste – aki egyébként rühelli a hosszú keresztnevét, meg egyéb mást is – pszichiátriai beteg, egy új antidepresszánst kezd el szedni. Az egyik mellékhatása a libidó csökkenése, mellette azonban tud normálisan létezni a beteg. Főhősünk ugyan megnézi a nőket, de nem kívánja őket, csak az emlékeiben él az, hogy voltaképpen ő valamikor folytatott szexuális viszont néhány nővel. A történet elején kilép a munkahelyéről és elkezd utazni, lényegében az aktuális barátnője elől menekül. Útközben felkeresi két volt barátnőjét, de csak az emlékek rohanják meg, semmi több. Aztán eljut egy tejtermelő barátjához, akik a nagykereskedőkkel vannak harcban a tej rossz felvásárlási ára miatt. Hősünk voltaképpen a kereskedelmi harc kellős közepébe csöppen…

A szerző legújabb könyvében sem hazudtolja meg perverzitását. Ugyan a főhőst itt megfosztja a jelenben a szexuális élvezettől, de amikor a múltra visszagondol, illetve a barátnők szexuális életét firtatja, akkor előjön a szokásos rá jellemző perverzió. Emellett napjaink Franciaországa is elénk kerül, egy eléggé véres tüntetés formájában. Maga a történet leginkább a depresszió elhatalmasodását mutatja be a főhősön, a szokásos houellebecq-i elemekkel. Nem a legjobb könyve a szerzőnek, de ott van a helye azok könyvespolcán, akik szeretik a munkásságát!