Michel Houellebecq: Elemi részecskék. Magvető Könyvkiadó, 2011

Ha röviden jellemezhetném a könyvet, annyit írnék róla: tudományosan erotikus.  Sokan az Európai psychóként emlegetik a regényt, véleményem szerint semmi olyan brutális nincs benne, hogy kiérdemelné ezt a titulust. Gyilkosság abszolút nincsen benne, ellenben magas a szexuális túlfűtöttsége. Ha a Szürke ötven árnyalatához szeretné valaki hasonlítani, ő is hatalmas tévedésben van. Egyrészt ez egy kortárs szépirodalmi mű és nem ponyva. Másrészt a Szürke még gondolatban sem fogant meg, amikor ez a könyv már létezett. A könyv egyedi a maga nemében. A történet egy féltestvérpárról szól, akiket az édesanyjuk a születésük után magára hagyott, csak hogy örökké fiatalnak érezhesse magát. Michel és Bruno két teljesen ellentétes személyiség. Michel fizikusként dolgozik és a munkatársain kívül alig érintkezik más emberekkel, jóformán a tudománynak él. Ellenben az irodalomtanár Bruno állandóan a szexben találja meg az élet értelmét, amelyet akár pénzért is hajlandó megvásárolni. Ha találkoznak, beszélgetéseik során sokszor szakterületük tudományos eredményeiről elmélkednek, emellett Bruno beszámol a nőkkel megélt kalandjairól is. A történet során mindkettejük életében fontos szerepet játszik egy nő. Michel egy gyermekkori barátnője révén végre megérzi azt, milyen lehet a szerelem, Bruno pedig szexpartikra kezd járni újdonsült barátnőjével. Úgy tűnik mindketten megtalálják a boldogságot, aztán mégsem.  A tudományos elmélkedések mellett merészen erotikus jelenetek színesítik a regényt, amellyel nem egy száraz posztmodern történetet olvashatunk. A szerző ironikusan mutatja be a New Age romlott erkölcsű társadalmát, mintegy görbe tükröt mutatva felénk. A könyv ajánlható bárkinek, aki szereti a posztmodern irodalmat, illetve érdeklődik a kortárs francia irodalom iránt.

Sásdi Tamás