Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Helikon Kiadó, 2000.

Ezt a könyvet nem elég egyszer elolvasni, főleg nem mindegy milyen életkorban olvassa az ember. Amikor könyvesiskolásként először olvastam kötelezőként, letudtam azzal, hogy unalmas és nehéz. 15 évvel később már teljesen más a véleményem. Ugyan kicsit nehéz olvasmány, de ugyanakkor egy történelmet kedvelő ember számára teljesen élvezhető. Nem is egy regény ez, hanem egy nagyon részletes társadalom-és korrajz egy életrajzba ágyazva. Maga az író mondja el fiatalkori életét két részben. Az elsőben a dualizmuskori kassai éveket ismerhetjük meg, a keresztény és zsidó szomszédokat, azon belül a neológ és az ortodox vonalat is megismerhetjük. Megismerhetjük a barátait, akik szinte ideiglenesek az életében és azokat, akiktől félt. Mesél a különleges rokonokról, a külföldön élő Ernő bácsiról és a jogászprofesszor rokonról is. A második rész egy európai körutat ír le, amelyet feleségével Lolával tesz meg Németországon, Olaszországon, Franciaországon és Anglián keresztül. Itt részletes társadalomképet kaphatunk az országokról és láthatjuk hogyan lesz az újságírást tanuló diákból fokozatosan hivatásos író. Az utolsó oldalakon már a Magyarországra való visszatérés és az írói foglalkozás a mese vagy vallomás fő célja. A könyvben egy utazást követhetünk végig, amely lényegében azt mutatja be, hogyan lesz a gyermekből felnőtt, majd a felnőtt hogyan választja az írói hivatást. Ajánlható bárkinek, aki szereti Márait, illetve szeretne egy fejlődésregényt olvasni!