Krencz Nóra: Szilánk. Mogul Kiadó, 2021.

„A tükör a legőszintébb barátod, de csakis akkor, ha képes vagy meghallani a szavát.”

Lauren éppen egy fesztiválon van a barátnőjével, Lindával és egy kicsit spiccesen a mosdó felé veszik az irányt. Amíg Lindára vár, észrevesz egy különös sátort. A tükörjóslás felirat felkelti az érdeklődését és megnézi, mit takar belülről ez a titokzatos objektum. Bent egy hölgyet talál, akivel beszélgetni kezd az életéről és tükörszilánkok segítségével három női sorsot megismerve a saját lelkében kezd el még jobban elmélyülni.

Krencz Nóra könyve egy nagyon különleges olvasmány, egyszerre egy regénybe csomagolt, az emberi lélek mélyére ható pszichológiai munka és történelmi regény. Lényegében négy történetet kapunk benne, egyet a jelenkorból, hármat pedig a történelem különböző időszakaiból. A főhősnő számára a tükör az, ami a szembenézést jelenti a sorsával, amit jól mutat a következő párbeszéd:

"– De tulajdonképpen mit is mutat ez a tükör? – tért vissza a tárgyra a kuncsaft.
– Egy életet. Valakit, aki szintén döntéshelyzet vagy valamilyen bátorságpróba elé került valamikor a múltban."

Miközben kisebb időutazást teszünk az ókori Athénba, a felvilágosodás hajnalán levő Franciaországba és a századelő Amerikájába, az emberi kapcsolatok lelkivilágába is alámerülünk és az írónő nagyon mély gondolatokat ad a szereplők szájába, véleményem szerint ez a legerősebb gondolat a történet folyamán:

„Az az elemi lángolás, amikor elönt a vágy, és mindennél jobban el akarod oltani. Az a tűz… Az a tűz képes az őrületbe kergetni az embert. Képtelen egyhelyben maradni. Közel akar lenni ahhoz, aki ezt elindította benne, mert csupán ő hozhat enyhülést. Azt hiszem, valamennyire sikerült megértenem a szenvedélybetegeket, hiszen ez is egyfajta függőség. És arra is rájöttem, mi volt az, ami igazán hiányzott. Alábecsültem a testiség fontosságát. Azt hittem, kevesebbel is be kell érnem, hiszen van lényegesebb. Közös téma, közös érdeklődési kör, beszélgetés, kettesben töltött értékes idő. Azonban mindezek semmit sem érnek, ha nincs láng. Ha nincs… olyan átható kémia, amibe a föld is beleremeg. Az embert nem önmegtartóztatásra találták ki. Ha önként lemond testi boldogságáról, lelkileg is csak félember marad.”

A kötetben szereplő három történelmi idősík rendkívül alaposan ki van dolgozva. Demetria története mellett képet kapunk a perzsa háborúkból győztesen kikerülő Athénról, ahol ugyan virágzik a demokrácia, de a nőknek továbbra sincsen semmilyen joguk. Demetria pedig gondolkodó nőként próbál érvényesülni a férfiuralom kellős közepén. Marie története az ész diadalának hajnalán játszódik. Nemes lányként egy várban él elzárva a külvilágtól, bigottan vallásos édesanyja pedig minden jótól távol akarja tartani, mígnem megismeri a börtönparancsnokot, aki a börtönében raboskodó Diderot által már megérintette a felvilágosodás előszele. A harmadik történet egyben a legütősebb. Miközben a sanyarú sorsú Emilie rossz ember felesége lesz, kirajzolódik előttünk a századelő amerikai nagyvárosainak bűnös és személytelen forgataga, a republikánus – demokrata ellentét és a nőjogi mozgalmak ébredése.  Külön érdeme a kötetnek, hogy az írónő gondolt a történelemben kevésbé jártas olvasókra is, így a történeti részeknél lábjegyzetekben olvashatjuk a különböző fogalmak magyarázatát, mint a bulé, a vikomt vagy a szüfrazsett.

A kötet szövege nagyon olvasmányos, az embert szinte viszi magával a történet. A mély gondolatok mellett olykor az írónő szarkasztikus humora is megcsillan, amin jót nevetünk és emiatt kevésbé érdemes ezt a könyvet tömegközlekedésen olvasni. Ez a könyv ajánlható egyaránt azoknak, akik egy mély gondolatokat tartalmazó kötetet szeretnének olvasni, de csemege lehet a történelmi regényeket kedvelő olvasónak is!

Sásdi Tamás