Neil Gaiman: Csillagpor. Agave Könyvek, 2023.
„A te világodból csak a trubadúrok, a szerelmesek és az őrültek jönnek ide. Te pedig nem látszol trubadúrnak, inkább, már mellnézést, kölyök, de igaz: inkább olyan egyszerűnek, mint ez a sajt. Úgyhogy, ha engem kérdezgetsz, ez bizony szerelem.
Tristran Thorn annyira szerelmes Victoria Foresterbe, hogy a csillagokat is lehozná az égről. Egy éppen lehullik, a fiú pedig elindul, hogy tényleg megszerezze neki…
Neil Gaiman a 19. századi viktoriánus Angliába visz minket, a Twist Olivér megjelenésének idejére, de maga a korszakolás csak felvezetésként szolgál, mivel egy különleges helyet ismerünk meg, Falva falvát. Itt áll egy fal, amelynek a végén más világ van és őrség felügyeli a két terület közötti átjárást, mert az veszélyeket rejt magában.
Természetesen hősszerelmes főhősünket mindez nem érdekli, mert ő bármit megtesz, hogy szíve hölgyének megszerezze azt a bizonyos csillagot. Útját különleges lények segítik, mellette persze találunk olyanokat, akik akadályozzák: egy boszorkány, amely szintén a csillagra pályázik, hogy megfiatalodjon. És persze egy nemesi családból származó férfi, aki az örökségét akarja és persze életben maradt testvéreit eltenni láb alól. Vajon Tristran megtalálja, amit keres és elnyeri szíve hölgyének kezét? A választ természetesen kegyetlen és kalandos küzdelmen keresztül kapjuk meg.
Mivel a történetből film is készült és a kedvenceim közé tartozik, így nem hagyhatom ki a kétfajta feldolgozás összehasonlítását. A regény annyival jobb, hogy jobban kidomborítja az előzményeket, bemutatja Tristran családját és az író sokkal kegyetlenebbül bánik eleinte a szereplőkkel. Ugyanakkor a filmben teljesen más az őket felvevő hajó, ahol a Robert de Niro által megformált Shakespeare kapitány karaktere újabb humorfaktort hoz a parázs párbeszédekben amúgy is bővelkedő mesébe. Ami még különbség, az a végkifejlet, amelyről érthető módon nem beszélhetek egy ajánlóban.
Maga a regény elég rövidnek mondható (a 2023-as kiadás 218 oldalas) és köszönhetően a szerző olvasmányos és szórakoztató stílusának, elég gyorsan a végére is érhetünk. Gaiman kiválóan felépíti a világot és megkedvelteti velünk a karaktereket, és párszor némi filozófiai bölcsességgel is feldobja a sztorit. Bátran ajánlható azoknak, akik egy felnőtteknek szóló, de ártatlan mesére vágynak, természetesen a regény elolvasása után érdemes sorra keríteni a filmadaptációt is!
Sásdi Tamás

