Vámosi Kira: (Ne) álljunk párba. Mogul Kiadó, 2022.
A 20 éves Aina és a nála egy évvel idősebb Noel kereken négy éve alkotnak egy párt, nagyon szeretik egymást és ezt kellőképpen meg is ünneplik. Másnap Noel új munkahelyen kezd gazdasági részlegvezetőként, kap is egy asszisztenst Vivien személyében, aki egyben a végzet asszonya is. Noelben fellobban a vonzalom a dögös munkatársnő iránt és érzelmileg meg is csalja Ainát, ami szakításhoz is vezet. Külön úton folytatják és mindketten belevetik magukat az online társkeresés nyújtotta lehetőségbe…
Vámosi Kira kötete a manapság nagyon népszerű online ismerkedés veszélyeit lett hivatva bemutatni egy könnyed történet keretében, rutinos társkereső oldalakat használóként jómagam is kíváncsi voltam a kivitelezésre. Maga a kerettörténet egy rendkívül életszerűtlen helyzetből indul ki, miszerint a 21 éves férfi főhős gazdasági részlegvezetőként kezd el dolgozni és kikezd vele a asszisztense és érzelmileg el is kezd vonzódni hozzá. Egyrészt egy leendő gazdasági részlegvezető 21 évesen abszolút nem érett egy ilyen feladatra, hisz általában ebben a korban még az egyetem padjait koptatja, éppen a szakdolgozati témát keresgélve, vagy dolgozik is, akkor örül neki ha egy multicégnél könyvelhet. Másrészt ahol 4 éve dúl a szerelem, ott nem fog bezavarni még a végzet asszonya sem, vagy eddig akkor merre járt a srác? Mert négy év alatt ezt többször megtehette volna egy buliban, az iskolában vagy akár az előző munkahelyén is.
Tudom, a kötet lényege az online ismerkedés veszélyeinek bemutatása és ezt kicsit hiányosan ugyan, de elég jól bemutatja a szerző. Minden fejezetben egy-egy esetet tömörít be és aztán történeten kívül leírja, hogyan ismerhetjük fel ezt a típust a való életben, mivel védekezhetünk ellene, egy-egy valós véleményt is bemutat és a végére kerül az, hogy ez a típus melyik nem tagjai között fordul el jobban. Megismerhetjük a pénzéhes, a szerszámát mutogatós, a photoshopot használó, a közösségi média-, alkohol, drog-, cigaretta-, szerencsejáték és videójátékfüggőket, az igényteleneket, a szexre utazókat, a hirtelen eltűnőket és persze a pszichopatákat. A sorrend nem teljes, lehetett volna még meríteni a netes társkeresés feneketlen bugyrából, szerintem dupla ennyi terjedelmet is simán elbírt volna ez a kötet. Akár egy normális kerettörténettel két külön úton elinduló szereplő találkozhatott volna a felsorolt típusokkal. Amit nagyon hiányoltam, hogy egyik típussal se töltött el egyik szereplő sem huzamosabb időt, amikor tényleg kijönnek a kapcsolatban a csontvázak a szekrényből. És a típusok között nem jelent meg a mélykeresztény társkereső, aki mindenáron téríteni is akar vagy az MLM ügynök, aki a kapcsolatát is be akarja vonni az üzletbe és ha nem megy, akkor lelép. De akár felbukkanhatott volna a pszichopata nő, aki minél előbb gyereket szeretne és el akarja szeparálni a külvilágtól a párját és nem utolsósorban az a típus hiányzott nagyon, amelyik nem tudja mit is akar valójában. Maga a befejezés pedig túlságosan meseszerű, itt nem érvényesül az a mondás, hogy csak a töltött káposzta jó felmelegítve.
Maga a kötet szövege olvasmányos és az igazi erőssége a társkeresőkre veszélyes típusok bemutatása. Emiatt érdemes végigolvasni ezt a kötetet.
Sásdi Tamás
