Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt az emlékeid elhalványulnak. Kossuth Kiadó, 2023.

„A legtöbb ember, aki vissza akar utazni, mind valamilyen lelkiismeret-furdalással küzd, de ez azt jelenti, hogy akárhogy küzd az ember, minden marad a régiben. Nem lehet újrakezdeni.”

A Hakodate-hegy oldalában található a Donna Donna kávézó, ahová előszeretettel járnak turisták, szerelmespárok és azok, akik egy kávé mellett és bizonyos szabályokat betartva időutazásban szeretnének részt venni és olyannal találkozni, aki egyszer már volt, illetve lesz a vendége ennek a különös vendéglátóipari egységnek...

A japán szerző harmadszorra invitál bennünket a lélek legmélyebb bugyraiba egy forró kávét szürcsölgetve. Négy egyéni sorsot vázol fel, emellett egy könnyen megkedvelhető csapatot is ad hozzá, akik munka közben vagy a napi problémákról beszélgetnek, vagy egy különös könyvet lapozgatnak, amelyben száz eldöntendő kérdés található arra az esetre, ha eljönne a világvége. Csevejük szinte mindig félbemarad, amikor jön az a vendég, aki a múltba akar visszamenni és számára egy fontos személlyel beszélni. Az alkalmazottak mindig elmondják a szabályokat és annak ellenére, hogy mindig megrökönyödik valaki egy-egy ponton, vállalják a múltba vagy jövőbe tett kirándulást. Persze tudják, hogy csak addig lehetnek ott, amíg a friss és forró kávé ki nem hűl, és erre ott van egy elrettentő példa a fekete ruhás törzsvendég személyében.

Egy nő, aki a szülei halála miatt árván nőtt fel és szívesen beolvasna nekik emiatt. Egy férj, aki el szeretné mondani a halott feleségének, hogy véghez vitt egy nagy tettet. Egy elszakadt testvérpár és egy fiú, aki nem vallott időben szerelmet. Mind a négyen vállalkoznak az időutazásra úgy, hogy tudják semmi sem fog változni. A nagy kérdése a történeteknek, hogy a vágyott beszélgetések után a lelkük vajon megnyugszik?

A lelki utazás közben a szerző szőrmentén lefesti nekünk Japán időjárásának viszontagságait és elmagyarázza, hogyan értelmezik az országban a kiégési szindrómát.

A felvázolt emberi sorsok könnyen magukkal ragadják az olvasót. Ezt segíti a szerző könnyed stílusa, és hiába teszünk utazást az emberi lélek mélyére négy alkalommal, azt vesszük észre, hogy az adott történet végére értünk. Közben pedig nem hiányozhatnak a pszichére ható gondolatok sem, számomra a következő volt a legmeghatározóbb:

„– Azt mondják, annak, aki az álmaiért küzd, olyan ajándékot kell adni, ami neked a legfontosabb – mondta. – Mert az álmát kergetve biztosan eljut egy olyan pontra, amikor már úgy érzi, nem tud tovább küzdeni. Ekkor szenved és hánykolódik, és muszáj mérlegre tennie az álmát és a valóságot. Ha ilyenkor az illető megkapja azt, ami a másik embernek a legfontosabb, állítólag összeszedi magát annyira, hogy még egy kicsit kitartson. Rájön, hogy nincs egyedül és valahol valaki drukkol neki.”

Olvasás közben mi is elgondolkodhatunk azon, hogy kivel találkoznánk, ha lenne lehetőségünk egy múltba tett kirándulásra egy finom kávé mellett.

Lélekmelengető olvasmány, amelyet egy forró ital társaságában érdemes fogyasztani évszaktól függetlenül!

Sásdi Tamás